Ima egy halottért

Benjamin Netanjahu európai körútja elsősorban Amerikának szól, amely a végsőkig kitartott azon álláspontja mellett, hogy az összes telepfejlesztést le kell állítani a megszállt területeken, azaz Ciszjordániában és Jeruzsálem keleti felén. Az izraeliek szerint a telepek fejlesztése elengedhetetlen a növekvő lakosság miatt, ráadásul ők Jeruzsálemet fővárosuknak tartják, amely egy és oszthatatlan, így ha nem is építenek egy ideig új telepeket a palesztin földeken, bizonyos építkezés mégis folyni fog. A békefolyamat újraindítása érdekében a jelek szerint ezt Amerika el is fogadja. Netanjahu azonban máris ellenállásba ütközött, mégpedig saját pártján belül. Egyes képviselők szerint senki sem szólhat bele, hogy Izrael mit és hol épít, így a kormányzó Likud párton belül forrnak az indulatok.
A palesztinoknak így voltaképp semmi sem maradt. Jeruzsálem keleti felét ők is leendő államuk fővárosának tekintik, amely most kikerült a tárgyalásokból. A telepek fejlesztésének legfeljebb kilenc hónapos leállása számukra nem oszt, nem szoroz, a telepesek továbbra is ott maradnak, illegálisan építkeznek, és várják a moratórium végét. A palesztin hatóság miniszterelnöke, Szalám Fajjád nem is igen hisz már a megállapodásban, és helyette úgy próbál két év alatt eljutni az önálló állam kikiáltásához, hogy ahhoz nem vesz igénybe izraeli segítséget. Ez ugyan a két entitás megállapodása szerint illegális – hivatalosan sem Izrael nem annektálhatja Ciszjordániát, sem a Palesztin Hatóság nem kiálthatja ki Palesztina függetlenségét –, és szakértők szerint megvalósíthatatlan, de a külön út megkeresése mégis megmozgatja a „döglött” békefolyamatot. A két fél ugyanis elkezdheti a tárgyalásokat a különutas politikáról, a jövőben pedig elméletileg ez megállapodáshoz is vezethet. Látva azonban, hogy a legkisebb engedmény is milyen óriási felháborodást okoz, a békefolyamat felújítására semmi esély.