Magyarpolány kálváriája

Az Ajkától kilenc kilométerre, a Magas-Bakony délnyugati lejtőjén, a 8-as főút közelében fekvő Magyarpolányban ma alig ezerkétszázan élnek. A település – Polan alakban – 1181-ben szerepelt először írásban a bakonybéli apátság birtokainak jegyzékében. A szláv eredetű földrajzi névhez – amelyből a lengyelek neve is ered – az 1750-es években kapcsolták a Magyar előtagot, megkülönböztetésül a németek által frissen belakott falurésztől. 1256-ban bencés szerzetesrendi egyházáról tudósít írott forrás, a középkori épület a hagyomány szerint a mai Kálvária-hegyen állt, a török idők háborúit azonban nem élte túl. 1543-ban tíz adózó portát vettek lajstromba Polányban a bakonybéli barátok. Két évvel később Podmaniczky Rafael foglalta el a falut, amelyet 1557-ben Palota várbirtokaihoz csatoltak. 1564-ben Thury György kapitány még a változatlanul tíz jobbágyportás községet uralta, 1588 és 1603 között azonban a település elnéptelenedett. A XVII. század elejétől a zirci cisztercita apátság volt Polány földesura, a visszatért lakosság azonban áttért a lutheránus hitre, és 1661-ben templomot épített magának. Bár Zirc megengedte vallásuk gyakorlását, a protestánsok a környezet erősödő zaklatása miatt Szentantalfára távoztak.
A megüresedett helységbe 1752-ben telepítettek német ajkú katolikusokat Sziléziából és Felső-Ausztriából. 1761-ben alapították a plébániát – a műemlék épületen olvasható felirat szerint – Szent László király tiszteletére; a környéken nagy számban előforduló őskori mészkő korongokat, nummuliteseket a nép régtől fogva Szent László pénzének nevezi.
Magyarpolányban 1785-ben 528, Németpolány falurészben 154 lakost írtak össze, 1910-ben 1933 fő volt a település összlakossága. 1941-ben 1856-an laktak együtt Polányban, 1948-ban 150 „sváb” családot bevagoníroztak, és Németország szovjet zónájába – a volt NDK területére – deportáltak. Az 1990-ben még 1285 lelkes településről erős az elvándorlás, a legtöbben beköltöztek Ajkára.
Magyarpolány nevezetessége műemlék kálváriája, amely körül húsvétkor a messzi földön híres polányi passiót játsszák. Az 1770-es években építették a község északi szélén, az 1773-ban elkészült plébániatemplom mögött. 1855-ben felújították. Messziről látható a magasan álló fehér falú kápolna. Nyugati oldalán nyolcszögletes tornyú, szép arányú, neogótikus stílusú épület, 1910-ben készítette Wéber zirci kőművesmester. Stílusa a Sopron környéki gótikus templomtornyokét idézi, védőszentje a Fájdalmas Szűzanya. 153 fokú egyenes, meredek lépcső vezet fel hozzá az öt pihenő keleti oldalánál öt sátortetős stációval. Az épületekben Jézus kálváriájának öt jelenete látható életnagyságú, népies ízlésű, faragott-festett szobrok által megszemélyesítve. Helyi hagyomány szerint a Listner fivérek alkotása az 1850-es évekből.
A faszobrok rossz állapota már az 1980-ban megjelent kálváriákról szóló könyvben segítségért kiáltott. 1990-ben hozzáláttak a műemlékegyüttes restaurálásához; egy évre rá nemzeti örökségünk részévé nyilvánították az építményt. 2001-ben a második polgári kormány támogatásával – jórészt helyi polgárok segítő összefogásával – fejeződött be Magyarpolány régi épített emlékeinek méltó helyreállítása.