Nyilasok a hálóban

A Horthy-korszak legendás főkapitány-helyettesének, Sombor-Schweinitzer Józsefnek számtalan megsárgult irat őrzi a nevét, többek között egy régi, a Harmadik Birodalomból feladott névtelen levelezőlap, amelyre az anonim nyilas csak ennyit írt üzenetként: „Megfizetünk!!!” A harciasságot a vezér, Szálasi Ferenc hároméves börtönbüntetése váltotta ki. A rendőrként a hazai szélsőjobb ellen talán a legeredményesebben küzdő Sombor-Schweinitzer 1943-as feljegyzései nemrégiben jelentek meg Kovács Tamás történész gondozásában. A bizalmas irat, amely 1932-től 1942 végéig hónapról hónapra haladva tárgyalja a különböző hungarista, nyilas, főként Szálasihoz kötődő pártok, frakciók tevékenységét, valószínűleg a Kállay-kormány megrendelésére, a jövendő béketárgyalások háttéranyagának készült. A beosztásánál valójában nagyobb hatalommal rendelkező főkapitány-helyettes nemcsak a szélsőjobboldalt, hanem az 1943-ban Magyarországon kétszer felbukkanó, a megszállást előkészítő későbbi követ és teljhatalmú megbízott Edmund Veesenmayert is figyeltette. Nem csoda, ha a bevonuló németek potenciális veszélyt láttak benne, ezért 1944. március 19. után szinte rögtön lefogták, majd többszöri kihallgatás után lágerbe hurcolták.
A Kovács Tamás tollából származó bevezető tanulmány legérdekesebb része kétségtelenül a Sombor-Schweinitzer háború utáni tevékenységével foglalkozó néhány bekezdés: az egykori nyomozó feltehetően közreműködött a nyugatra menekült magyar háborús bűnösök összegyűjtésében, majd az amerikai titkosszolgálat munkatársa lett egykori letartóztatója, az SS-ből az OSS, illetve a CIC szolgálatába szegődő Josef Urban beosztottjaként. Érdekesen ír a szerző a hazai politikai rendőrség felépítéséről és az információszerzés módjairól is.
Ugyanakkor a jegyzetekbe súlyos hibák csúsztak. Érthető, ha a kötetet összeállító történész kutatási területénél fogva kevésbé járatos az ókorban, s a Nagy Károly előtti utolsó nyugatrómai császárt, Romulus Augustulust 476-ban megbuktató germán vezért, Odoakert hibásan szintén császárnak titulálja. Kis hiba, de a háború utáni kisgazda pénzügyminiszter Oltványi és nem Oltvány Imre volt. Kevésbé nézhető el, hogy témájával, a nyilasmozgalommal kapcsolatos alapvető tényeket rosszul közöl. Nincs tudomása a szerzőnek a Horthyt elrabolni készülő Wirth Károly halálának időpontjáról, holott a korabeli nyilasfőorgánum, az Összetartás 1944 decemberében feltűnő helyen közölte, hogy légitámadás áldozatává vált. Zavarosak a Szalai Pálra vonatkozó adatok is. Nem tisztázott, hogy az embermentő tevékenységéért a Világ Igaza kitüntetést megkapott egykori nyilas rendőrségi összekötőről van-e szó, vagy csak egy névrokonról. A névrokonokkal egyébként nincs szerencséje Kovács Tamásnak: Szálasi egyik kulcspozícióban lévő helyettesét, az 1894-ben született Csia Sándort összekeveri a kilenc évvel idősebb, azonos nevű orvossal. Kutatótól nem várt súlyos hiba, akár a Magyar Országos Levéltár főigazgatójának bevezetőjében szereplő mondat, amely Sombor-Schweinitzer emlékiratát érthetetlen módon a háború utáni koalíciós kormányzat kérésére készített jegyzetként aposztrofálja.
(Rendőrségi célkeresztben a szélsőjobb. Dr. Sombor-Schweinitzer József feljegyzése a szélsőjobboldali mozgalmakról, 1932–1943. Tanulmány, jegyzetek: Kovács Tamás. Gondolat Kiadó, Budapest, 2009. Ára: 2950 forint)