Nyilasok a hálóban

Pethő Tibor
2009. 09. 28. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Horthy-korszak legendás főkapitány-helyettesének, Sombor-Schweinitzer Józsefnek számtalan megsárgult irat őrzi a nevét, többek között egy régi, a Harmadik Birodalomból feladott névtelen levelezőlap, amelyre az anonim nyilas csak ennyit írt üzenetként: „Megfizetünk!!!” A harciasságot a vezér, Szálasi Ferenc hároméves börtönbüntetése váltotta ki. A rendőrként a hazai szélsőjobb ellen talán a legeredményesebben küzdő Sombor-Schweinitzer 1943-as feljegyzései nemrégiben jelentek meg Kovács Tamás történész gondozásában. A bizalmas irat, amely 1932-től 1942 végéig hónapról hónapra haladva tárgyalja a különböző hungarista, nyilas, főként Szálasihoz kötődő pártok, frakciók tevékenységét, valószínűleg a Kállay-kormány megrendelésére, a jövendő béketárgyalások háttéranyagának készült. A beosztásánál valójában nagyobb hatalommal rendelkező főkapitány-helyettes nemcsak a szélsőjobboldalt, hanem az 1943-ban Magyarországon kétszer felbukkanó, a megszállást előkészítő későbbi követ és teljhatalmú megbízott Edmund Veesenmayert is figyeltette. Nem csoda, ha a bevonuló németek potenciális veszélyt láttak benne, ezért 1944. március 19. után szinte rögtön lefogták, majd többszöri kihallgatás után lágerbe hurcolták.
A Kovács Tamás tollából származó bevezető tanulmány legérdekesebb része kétségtelenül a Sombor-Schweinitzer háború utáni tevékenységével foglalkozó néhány bekezdés: az egykori nyomozó feltehetően közreműködött a nyugatra menekült magyar háborús bűnösök összegyűjtésében, majd az amerikai titkosszolgálat munkatársa lett egykori letartóztatója, az SS-ből az OSS, illetve a CIC szolgálatába szegődő Josef Urban beosztottjaként. Érdekesen ír a szerző a hazai politikai rendőrség felépítéséről és az információszerzés módjairól is.
Ugyanakkor a jegyzetekbe súlyos hibák csúsztak. Érthető, ha a kötetet összeállító történész kutatási területénél fogva kevésbé járatos az ókorban, s a Nagy Károly előtti utolsó nyugatrómai császárt, Romulus Augustulust 476-ban megbuktató germán vezért, Odoakert hibásan szintén császárnak titulálja. Kis hiba, de a háború utáni kisgazda pénzügyminiszter Oltványi és nem Oltvány Imre volt. Kevésbé nézhető el, hogy témájával, a nyilasmozgalommal kapcsolatos alapvető tényeket rosszul közöl. Nincs tudomása a szerzőnek a Horthyt elrabolni készülő Wirth Károly halálának időpontjáról, holott a korabeli nyilasfőorgánum, az Összetartás 1944 decemberében feltűnő helyen közölte, hogy légitámadás áldozatává vált. Zavarosak a Szalai Pálra vonatkozó adatok is. Nem tisztázott, hogy az embermentő tevékenységéért a Világ Igaza kitüntetést megkapott egykori nyilas rendőrségi összekötőről van-e szó, vagy csak egy névrokonról. A névrokonokkal egyébként nincs szerencséje Kovács Tamásnak: Szálasi egyik kulcspozícióban lévő helyettesét, az 1894-ben született Csia Sándort összekeveri a kilenc évvel idősebb, azonos nevű orvossal. Kutatótól nem várt súlyos hiba, akár a Magyar Országos Levéltár főigazgatójának bevezetőjében szereplő mondat, amely Sombor-Schweinitzer emlékiratát érthetetlen módon a háború utáni koalíciós kormányzat kérésére készített jegyzetként aposztrofálja.
(Rendőrségi célkeresztben a szélsőjobb. Dr. Sombor-Schweinitzer József feljegyzése a szélsőjobboldali mozgalmakról, 1932–1943. Tanulmány, jegyzetek: Kovács Tamás. Gondolat Kiadó, Budapest, 2009. Ára: 2950 forint)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.