Ördögszekér az éjszakában

Évtizedekkel a diktatúra bukása után miért van az, hogy hiába próbálunk utánaolvasni, hiába próbálunk figyelni, mégsem értjük pontosan, mi és miért zajlik az országban? Néhanap furán lüktető történetfoszlányokra bukkanunk a felszíni törmelék alatt. Hogy mi hogyan volt igaz mindabból, amit olykor itt-ott még mindig beszélnek, azt kevesen tudják, ha élnek még egyáltalán olyanok. Még kevesebben vannak, akik azt is pontosan tudják, miféle démoni szálak fűzik össze a múltat és a jelent.
Nagy Gábor – aki elsősorban költőként és irodalomtörténészként ismert – Ki a konkolyt vetette címmel olyan magyar falusi nyomozós regénnyel rukkolt elő, amelynek érzékelhető célja, hogy visszaszerezze a szélesebb olvasóközönséget a kortárs irodalom számára; mégpedig az igényes, jobb korszakainkban nagyon is népszerű magyar prózahagyományt folytatva a Mikszáthtól, Móricztól Sánta Ferencig, sőt akár Fehér Béláig terjedő íven hol bátrabban, hol óvatosabban haladva. Úgy tűnik, a szerző fontosnak tartja azt is, hogy olyan időszakot öleljen fel az általa mesélt történet, amelyről hajlamosak vagyunk azt mondani: na, erről se beszél itt senki. Az irodalom nyelvén legalábbis nem.
Vadaskenden a hatvanas évek végén brutális kegyetlenséggel megölik a falu katolikus papját, akit sokan – még a párttagok is – szeretnek, sokan miatta járnak misére, s a fiatalok is lelkesednek érte. Babonás történetek járnak szájról szájra arról az éjszakáról. Ördögszekeret láttak többen áthaladni a falun: az ördög műve lehetett hát, ami történt. Vagy csak egy szegény feketéző cigány fuvaros hajtott arra a gebéjével. Igaz, fura utasa volt aznap éjjel. Mert valaki, egy idegen felkéredzkedett arra a szekérre, s jó pénzért el is vitette magát egy darabon. Gyanúsnak persze más is gyanús, mindenki, aki él, s aki mégsem, a különös, a Kádár-korszak világára jellemző, plasztikusan megrajzolt nyomozó páros azt is próbálja belekeverni a lekvárba. A történet aztán megszakad, hogy évtizedekkel később folytatódjon egy másik országban, s végre megtudjuk, ki a regénybeli én, aki nekünk ezt a történetet a hézagaival, feltételezéseivel együtt idáig is elmesélte, s hogyan fonja be az ő sorsát újra a múlt és az a régi véres éjszaka.
A Magyar Napló két éve indított regénypályázatot, amelyre „rendszerváltó” regényeket, kisregényeket vártak. A sok értékes, azóta olvasható mű között szerepelt Nagy Gábor előző, Álmatlanok és álmodozók című regénye, amely harmadik helyezett lett. A Magyar Napló és partnerei számítása pedig bevált: a pályázat nyomán sokan kaptak kedvet arra, hogy történelmi-szociológiai témájú „feldolgozóregényeket” írjanak olvasható, élvezhető formában.
(Nagy Gábor: Ki a konkolyt vetette. Magyar Napló, 2009, 1680 Ft.)