Találkozás a költészettel

A párizsi előképpel rendelkező magyar költészet vásárát hatodszor hozták tető alá a házigazdák, Gryllus Dániel és Lackfi János. Verseket éneklő együttesek meghívásával, gyermekversekkel, kortárs költők bemutatásával és felolvasásokkal kívánták népszerűsíteni a líraolvasást, és kinyilvánítani, hogy a versre nem érinthetetlen szentségként kell gondolnunk.

Fejem felett a lehullott őszi levelek úsznak, míg a Deák tér alatt a Misztrál dorombol – nyílik a kétnapos Költészet vására. A mindenkori kortárs költészetre régóta igaz, hogy nehéz a sorsa – mondják a zenészek. Lackfi János, a vásár egyik házigazdája érkezik: ő azok közé tartozik, akik e sorson próbálnak változtatni. Mintegy előszót mond a rendezvényhez; Julio Cortázart idézi, aki a költészet természetét a következő mondattal illusztrálja: az élet szomorú, mégis szebbé válik tőle az egész. Ilyen a vers is, ha nem éppen ez maga a költészet.
A pódiumon mint futószalagon a fejenként negyedóra alatt bemutatott tollforgatók tanúságot is tesznek erről. Így Prágai Tamás felolvasott versének egyik legerősebb képe is: „Nézd, asztalon a sajt is rohad már, beérett. Így romlik rád időd, szeleteld, falatozd bölcsen, míg lehet.” Lackfi humora végig ott lappang a beszélgetések alatt, még a legletargikusabb verseknél is, ami nem vált a beszélgetések kárára.
– Rodin után is merünk agyagozni, a költőóriások miatt sem kell visszarettennünk a rímfaragástól – mondja beszélgetésünk alkalmával azzal a küldetésével kapcsolatban, hogy a verset közelebb hozza meglévő és potenciális közönségéhez. Az énekelt vers és a gyermekvers is teljesíthet ilyen célokat. A szülők gyermeküknek felolvasva megérthetik, hogy a líra nem luxuscikk, nekik is szól – emeli ki a költő. A sokszor silány angol verseket, amiket dalszövegként tálalnak, talán érdemes lenne a rádiós játszási listákon felcserélni valódi, értékes versekkel.
A WH zenekar Shakespeare szonettjeit dolgozza fel, Sena egyfajta rasztafári értelmezésben énekli el őket, sokszor a New Yorkban népszerű spoken word poetryvé változtatva a műveket. A zene nem egészen illeszkedik a szövegekhez, cserébe nagyon jó ez a dzsessz, tele kísérletező hangszerkezeléssel: mint amikor a csellista vonójával a kottát és a földet kocogtatja, a dobos meg egy ásványvizes üvegen játszik.
A Kaláka Kiss Anna- és Kányádi Sándor-blokkokkal színesített péntek esti koncertjével már félig-meddig Japánba készülődik, ugyanis hétfőn sokadszor indulnak a szigetországba koncertezni. A japánok kérték, hogy mivel a Magyar népmesék egyre népszerűbb náluk, játsszák el nekik a zenéjét. Így alakult, hogy a Gödör közönsége is meghallgathatta a főcímet az eredeti előadóktól.
Késő este Palya Bea Szokolai Dongó Balázs zenekíséretével tizennyolcas karikát igénylő népdalműsort állít össze csuhajgatással, de Weöres Sándor dalait is igényesen megszólaltatják.
Másnap reggel már a kicsiké a főszerep, akik szüleikkel és limonádéjukkal ücsörögve hallgatják a Sárkány apó című gyermekvers-antológia és CD bemutatóját. Lackfi, Tóth Krisztina, Varró Dániel és Mezey Katalin olvasnak fel, a Kaláka muzsikál. Badar állathatározóját húzza elő Varró, „Szép állat az oroszlán / felfal minden korosztályt” – idézi kancsal rímét. Ilyen lény (bár nem vérszomjas) lehet a vers is, mondom én, még ha a virgoncokat annyira nem is szippantotta magába az előadás, de a felnőtteket rabul ejtette.
A gyermekversek nagyobb teret kapnak e napon. Lackfi és Vörös István közös, Apám kakasa című új kötetüket mutatják be, melyben klasszikussá vált gyerekverseket fordítottak ki, vagy fordítottak le mai nyelvre. Nem kell magunkat gyereknek éreznünk ahhoz, hogy szeressük őket: Lackfi nyelvi játékai és Vörös transzcendenciát megidéző sorai nem mindig gyermekversekké állnak össze.
A Kosbor együttes a szerintük megzenésíthetetlen Pilinszkyt zenésíti meg, mint a WH, ők is rendhagyóan, középkori dallamokra támaszkodva.
Szülő-gyerek párbaj következik a színpadon, kortárs költők verseivel. Költők szüleiknek szóló és gyermekük szemszögéből írt verseit olvassák fel zenekísérettel mintegy egymásnak felelgetve.
Az utolsó pódiumbeszélgetésen ismét kóstolót kap a hallgatóság a kortárs költők sokoldalúságából. A legnagyobb érdeklődés Végh Attilát övezi, akinek tarsolyában metafizikából és humorból sincs hiány.
A program végig feszes, ezt azzal lehetne leginkább oldani, ha többnaposra tágítanák a rendezvényt. Mert a Költészet vására valóban bizonyítja: nem érdemes a verstől távol maradnunk.