Eutanáziát kértek beteg gyermeküknek

Levélben arra kérte a kecskeméti kórházat egy házaspár, hogy ne alkalmazzanak többet mesterséges lélegeztetést, és hagyják meghalni súlyos szívbetegségben szenvedő, csecsemőkorú gyermeküket, akinek már több alkalommal is leállt a szíve – hangzott el a TV2 tegnap reggeli műsorában.

Dósa Ágnes orvosjogász elmondta, a szülő ugyan visszautasíthatja gyermeke egészségügyi kezelését, de ha ez a beteg halálával járna, akkor a kórház nem tehet eleget a kérésnek. Az egészségügyi törvény szerint ilyen esetekben bírósági döntésre van szükség. A szakértő szerint egészen más a helyzet akkor, ha a gyermeknek például egyszerű bőrgyógyászati panasza van, s a szülő nem engedi, hogy kenőcscsel kezeljék, mint amikor életmentő, életfenntartó kezelést utasít vissza. Dósa Ágnes nem tud arról, hogy a hazai bíróságokon lett volna valaha is példa ilyen passzíveutanázia-ügyre, pedig több mint tíz éve hatályban van az egészségügyi törvény erre vonatkozó paragrafusa. Ez nem zárja ki, hogy voltak olyan betegek, akiknek a hozzátartozói megkeresték az orvost ilyen kéréssel, de ezek nem jutottak el a bíróságig. Külföldön egyre gyakoribbak az ilyen bírósági esetek.
*
Dósa Ágnes szerint a kecskeméti esetben a bíróságnak elsősorban azt kellene mérlegelnie, hogy mi a gyermek érdeke. A kezelés folytatásáról szóló döntéskor többek között azt is figyelembe veheti a bíróság, hogy az jár-e elviselhetetlen szenvedéssel, s tud-e majd a beteg bármiféle kapcsolatot tartani a külvilággal, illetve van-e remény arra, hogy felnőjön. A szakértő elmondta azt is, hogy azokban az országokban, ahol ennek a kérdésnek már kialakult a bírói gyakorlata, másfajta szempontrendszer alapján születik döntés a bíróságon akkor, ha cselekvőképtelen (például kómában lévő) felnőttről van szó, hiszen ebben az esetben a korábbi személyiségét, értékrendjét is vizsgálni kell. Elsősorban azt, hogy ő maga mit gondolna a kezelésről, visszautasítaná-e azt, ha meg lehetne erről kérdezni – fűzte hozzá az orvosjogász.
Lapunk megkereste a Kecskeméti Megyei Kórházat, hogy a beteg gyermek állapotáról és az eset részleteiről érdeklődjön, de a főigazgató távolléte miatt kérdéseinkre nem kaptunk választ.
A világon először 2002-ben, Hollandiában engedélyezték az aktív eutanáziát. Néhány hónappal később Belgiumban született hasonló jogszabály. Luxemburgban tavaly fogadták el az aktív eutanáziát engedélyező törvényt. Sok helyütt – például Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban és Csehországban – a betegnek joga van arra, hogy elutasítsa a kezelést – írta a Medical Tribune. Szigorú feltételekkel engedélyezik az orvosi ellátás megszakítását Nagy-Britanniában is. Németországban és Ausztriában – ha a beteg kéri – engedélyezik a passzív eutanáziát, azaz például lekapcsolhatják az életfunkcióit fenntartó gépről. Norvégiában, ha a haldokló vagy ha kommunikálni már nem képes beteg hozzátartozói kérik, az orvos dönthet úgy, hogy megszakítja a kezelését. Svájcban és Svédországban köztes megoldást találtak ki: az orvos ugyan nem idézheti elő a szenvedő és gyógyíthatatlan beteg halálát, de kezébe adhatja a halálos szert. Görögországban, Romániában, Boszniában, Horvátországban és Szerbiában emberölésnek számít az aktív és a passzív eutanázia. Bár Lengyelországban hasonló a helyzet, kivételes esetben a bíróság enyhíthet a büntetésen, sőt el is tekinthet annak kiszabásától.
Emlékezetes az izomsorvadásban szenvedő olasz Piergiorgio Welby története, akit több mint kilenc éven át gépek tartották életben. A nagy fájdalmaktól szenvedő, 61 éves férfi élete utolsó hónapjaiban csak a szemmozgását figyelő számítógép útján tudott értekezni. Hosszú időn át próbálta elérni, hogy hagyják meghalni. Néhány nappal azután, hogy a bíróság elutasította a kérését, 2006 végén orvosa, Mario Riccio bejelentette, hogy miután gyógyszerekkel enyhítette a haldokló szenvedéseit, eleget tett kérésének, és kikapcsolta a lélegeztetőkészülékét. Az orvost felmentették az emberölés vádja alól.