Ha az égből lepillant a földre, s a Pó-síkságot a téli hónapokban gyakran beburkoló köd feloszlik, első pillantásával bizonyára Palmanovát keresi, az ideális várost, valahol Trieszt, Udine és Velence háromszögében. Ez az a hely, ahol a reneszánsz építészet legszebb gondolatai nem maradtak utópiák, hanem valósággá váltak. Ő vitte el a városba az olasz kultúrába szerelmes barátait, többek között Szörényi László irodalomtörténészt, a Római Magyar Akadémia volt igazgatóját, aki mellett Hajnóczi Gábor évekig igazgatóhelyettesként dolgozott a Palazzo Falconieriben, s aki a látogatást felidézte volt kollégáját búcsúztatva. „A városka pontosan fél évvel korábban ünnepelte alapításának 400. évfordulóját. Nagy ünnepségeket rendeztek, voltak felvonulások, jelmezes bemutatók, hangversenyek, kórusok. Kaptunk ajándékba egy CD-ROM-ot, és azon többek között egy mai zeneszerző zsoltárparafrázisát. A 126. (más számozás szerint a 125.) zsoltár, amelyet úgy is szoktak hívni, hogy a grádicsok éneke, különösen az 5–6. versével most is és mindig mélységesen megindít. Szabad fordításban: Akik könnyek között vetettek, ujjongás közben aratnak majd, / akik lassan mendegéltek és sírtak, miközben a vetőmagot vitték magukkal, / majd diadalmenetben jönnek, és hozzák magukkal kévéiket.
Hajnóczi Gábort a betegség szakmai és tanári kiteljesedésének, elismertségének a csúcsán ragadta el. Sokat végezhetett volna még, de újabb és újabb kévék jelzik, hogy befutott pályája során is milyen eredményesen munkálkodott. Az első nagy szerelem tudományos munkásságában Andrea Palladio volt. 1979-ben a Corvinánál jelent meg róla könyve, a közelmúltban pedig Hajnóczi fordításában jelent meg magyarul Palladio egyik fő műve, a Négy könyv az építészetről. A legutóbbi hónapokban napvilágot látott az a könyv is, amely a Római Magyar Akadémia épületéről még 1995-ben Hajnóczi által rendezett konferencia anyagát tartalmazza.
Az emlékkönyv azt jelzi, hogy Hajnóczi Gábor kutatásai ma is inspirálják a magyar tudóstársadalom tagjait. Farbaky Péter például a reneszánsz ideális város teóriájának hatását vizsgálja Magyarországon, Hajnóczi emléke előtt fejet hajtva, Prokopp Mária pedig olyan súlyponti kérdést elemez, mint Vitéz János esztergomi érsek és Leon Battista Alberti kapcsolata.
A kutató, az egyetemi tanár, a tudományos élet szervezőjének munkássága, a még kiadásra váró kéziratokkal alighanem a mai és a következő generációk újabb tagjait is inspirálja majd. Tovább gazdagodhat a képünk Hajnóczi munkásságáról, ennek köszönhetően pedig a világról is, amely nem egészen olyan ugyan, amilyennek a reneszánsz zseniális művészei, tudósai megálmodták, de sokkal jobb lehet a mainál, ha van bennünk elég érdeklődés, alázat, hogy a tanításokra figyeljünk. Például Palladióra, aki első könyvének első fejezetében siet leszögezni: a mű csak akkor érdemli meg a dicséretet, ha egyszerre hasznos, szép és tartós az ember számára. Hajnóczi ilyen műveket alkotott.
origo.hu
Bródy János fia takarít, hogy elüsse az időt a kaliforniai börtönben
