Lélektáj, ismeretlen világ

Ha Pataki Tibor alkotásait az Art9 Galériában figyelmesen szemléljük, észre kell vennünk, hogy semmi nem az, aminek látszik. S észre kell vennünk azt is, hogy nem kevés leleményességre, műgondra, olykor a bűvészek, máskor a kötéltáncosok tudására, s nem utolsósorban sok időt, energiát igényelő aprólékos munkára volt szükség, hogy ez így legyen.

Itt világosabb, lazább szerkezetű táblákból összeálló vidék fölött repülünk, ott egy kicsit sűrűbb, talán erdővel borított talajt idéző struktúra, van, ahol folyók találkozását sejtjük: mintha gépen szállnánk, valahol a Dunántúl lankás tájai fölött. Előbb-utóbb Radnóti verse jut az eszünkbe, csak éppen ebben az esetben nem térkép a táj, s attól sem félünk, hogy nem tudjuk, hol lakott Vörösmarty Mihály.
Könyvtájak fölött siklik tekintetünk, a szó szoros értelmében. A ritmikusan ismétlődő finom vonalak nem rajzceruza vagy toll, esetleg kréta lenyomatai, hanem könyvlapok élei, ahogyan azok a közéjük hatoló sötétebb vonalak is, sok száz papírlap éle formálja a mezőt, a dombot, a vizeket. A vágás, a ragasztás, a csiszolás nyomán, ahogyan az illúzió művészetének kortárs változata, a trompe d’ oeil esztétikája megkívánja, tökéletes illúziót teremtve alakul ki két dimenzióban megjelenő grafikai, olykor festői hatású felület, amelynek plasztikai értékei is mintha a rajzolt lapéval lennének egyenértékűek. A régi mesterekéhez hasonlóan tökéletes az illúzió, csak éppen fordított a kiindulási pont: nem a műalkotás tűnik valóságnak, hanem a valóságos tárgyból válik műalkotás.
Habent sua fata libelli – a könyveknek megvan a maguk sorsa – tartja a mondás, de úgy tűnik, megvan a sorsuk maguknak a művészeknek is. Pataki Tiborra például az szabatott, hogy munkássága egyik középpontja a könyv legyen, a könyv nyomában járva könyvtárgyakon, művészkönyveken, digitális nyomatokon és festményeken át kanyargott útja, s ért el a máig, a legújabb kiállítás műveiig, amelyek közül az elsők 2005-ben születtek, de a többség a 2009-es év, a legutóbbi hónapok munkája. Különös, sok izgalmas részletből összeálló vidéken járunk. A Könyvtájak, ahogyan két egymás mellett szemlélhető mű címe is érzékelteti, egyszerre csak Lélektájakká válnak, ismeretlen világok sejlenek föl, s a könyvhöz kötődő művészi utazások további irányai körvonalazódnak. Ahogyan az egyik, legutóbb készült munka mutatja, talán a festői megoldások sorozata követi egymást az eddigi, elsősorban a grafikához kötődőek után. Akárhogyan is lesz, ahogyan az egyik legkorábbi kiállított mű, a Könyvtájak sorozatot megelőző alkotás ígéri, a Betű-vetés sosem ér véget.
(Pataki Tibor: Könyvtájak, Art9 Galéria, január 29-ig.)