A műfaj legnagyobbjainak a műveit állítja ki az Albertina, olyan alkotókét, akiknek művei a fotográfia pontosságával mutatják meg a korabeli városok, tájak, nevezetes helyek minden részletét, de az általuk adott esztétikai élmény össze sem hasonlítható az éppen akkoriban feltalált első fényképekével, a dagerrotípiákéval.
Festői utazásra invitálják nézőiket az osztrák birodalom országaiba a művek, amelyek nagy része I. Ferdinánd császár megbízására készült. Guckkastenblätternek nevezik őket, lévén, hogy – mint Rudolf von Alt legfontosabb biográfusa, Ludwig Hevesi leírta – a császár és környezete egy homorú tükörrel ellátott „nézőládába” helyezve, hátulról megvilágítva gyönyörködött a művekben. Így volt-e vagy nem? A császár megrendelésére készült több mint háromszáz nagyméretű lap kisebb részén, a Prága melletti Konopistében őrzött huszonnégy műnél felfedezhetők az ilyesféle felhasználás nyomai, az Albertina tulajdonában lévő 227 lapnál azonban nem, ez a kérdés tehát a kiállítás után is nyitva marad. Az azonban nyilvánvalóvá válik, hogy a gyakran közösen dolgozó apa, Jakob (1789–1872) és fiú, Rudolf (1812–1905) korai 170 Guckkasten-képe közül 46-ot festett a fiú. Külön termet szentel a tárlat Eduard Gurk két sorozatának, az egyik az 1830-as bécsi árvíz drámai eseményeit idézi fel, a másik a mariazelli zarándokút jellegzetes képeit. Gurk és az Altok cseh- és morvaországi kompozíciói, közöttük a Brünn határában frissiben kiépült vaspályát és a füstölgő mozdony húzta személyvonatot ábrázoló művei után az apa és a fiú itáliai utazásai során készült lapok következnek, majd a birodalom északkeleti tartományainak és Magyarországnak a tájai, városai.
Jacob Alt „magyar” lapjainak sorozata a fraknói Rozália-kápolnával kezdődik, Pozsonnyal folytatódik, amelyet a túlpartról látunk, középpontban a város fölé magasodó, 1811-ben leégett várral. Megjelenik Bártfafürdő és Lubló vára, a pannonhalmi apátság a frissen épült klasszicista könyvtárszárnnyal, Veszprémben a vár alatt a Séd vizében mosnak az asszonyok. A Magas-Tátra legnyugatabbi nagy hegyét, a Krivánt úgy ábrázolja a mester, hogy az előtérben a Vág szlovák tutajosait és a folyóparti juhász alakját helyezi. Az ugyan máig rejtély előttem, hogy a rendezők az utóbbi lapot milyen rejtélyes okból mutatják be a csehországi sorozat részeként, a művet a katalógusban kommentáló mondat azonban mindenképpen igaz, azaz, hogy kevés hegy játszott olyan fontos szerepet a szlovákok nemzeti tudatának formálódásában, mint éppen a Kriván, amely 2009-től igazi nemzeti szimbólummá is vált, hiszen rákerült a szlovák egy-, két- és ötcentes érmékre, amelyeket alighanem ma is Körmöcön vernek, mint egykoron.
(Jakob és Rudolf Alt, Bécs, Albertina, május 24-ig.)
origo.hu
Ez a csillagjegy ma tényleg a sors kegyeltje - horoszkóp csütörtökre
