Kampányolok

Már a szó is felajz. Forr, buzog, rotyog a szürkeállomány. Kampány. Ugye, milyen gyönyörű kifejezés?
Megfigyelték, hogy az -ányra végződő magyar szavak, a kampány az egyetlen kivétel, mindig valami borzalmas emberi produktumra – mázolmány, csinálmány, koholmány, alkotmány, tákolmány –, esetleg valami természetes eredetű förtelemre, hogy ne mondjam, ocsmányságra utalnak? Dágvány, tokmány, furmány, foszlány, ormány. Tokány szavunk a másik egyetlen kivétel, mely sok borssal és kevés fehérborral erősíti a szabványt, bár a szó románul híg sarat, lágy gerincű, málészájú embert is jelent. A harmadik egyetlen kivétel a leány szó, ám az nem erősíti a szabványt, mert a leányok többsége igen rövid idő elteltével asszonnyá, nővé vagy háziállattá változik, esetleg egy- vagy többfejű sármányként tengeti tovább értelmetlen életét.
Mint legyek a hús körül, döngicsélnek körülöttem magvas gondolataim, de azért agyam másik szeglete is dolgozik, sorra ötlenek eszembe további -ányra végződő, gyönyörű ocsmány szavak: gány, cickány, puhány, patkány, posvány, dívány.
Elképesztő tudomány a szómisztika. Épp csak elkezdem beleásni magam, máris a felismerés reflektorának újabb paszománya világít sötét elmém hűvös termeinek pókhálós zugaiba. Honnan bennem e sok szépség? Talány. El sem merem árulni, mit fedeztem fel. Olyan hihetetlen. Képzeljék, a fordítottja is működik. Nemcsak az -ányra végződő szavak ocsmányak, hanem a -nyával kezdődő szavak is mind borzalmasak és förtelmesek. Undormányok. Nem hiszik? Lássanak csodát! Nyávog, nyálas, nyák, nyálka, nyápic, nyámnyila, nyájas ember, akinek valójában a pénzünkre fáj a foga, nyári zápor, amitől az embernek korpás lesz a feje.
Ijesztő, ugye?
Lúdbőrzik a szívem.
De ne kalandozzunk el! Maradjunk az alapszónál! Kampány. Milyen tartalmas kifejezés! Mert mit is jelent? Széles néprétegeket érintő, tömegeket célzó agitációs munka. Térítés. Hadjárat. Misszió. Vagyis küldetés. Lelki gondozás. Ezt azért, valljuk meg, nem gondoltuk volna. Hogy a kampány valójában tömeges lelki gondozást jelent. Agyam ama másik szeglete most sem pihen, ontja a szebbnél szebb ocsmány szavakat, mint bálvány, ártány, hiány, silány, ingovány, lehány, csótány…
Felmerül a mélyből még egy szó! A létező legrondább magyar vezetéknév. Naná, hogy -ányra végződik. Förmedvány. De nem írom le. – Miért nem? – Úriember más nevével nem viccelődik. – Elment az eszed? Mi az, hogy úriember? Hol van? Ki látott errefelé egyet is? – Akkor sem írom le. Nem reklámozom. Különben is, némely peremvidéki nyelvjárásban szennyes alsóneműt jelent.
Brrr! Hagyjuk a szaros gatyákat, vissza az alapokhoz! Egyetlen szebb magyar szót ismerek a kampánynál. Kampánystratégia. Gondoljanak bele! Néptömegek lelki gondozásának minél eredményesebb végrehajtása céljából kialakított haditerv. Hát nem gyönyörű?
És még nincs is vége. Gondoljuk csak tovább! A haditerv lényege a befolyásolás. Más szóval influenza. Az influencia ugyanis befolyást jelent. Olyan befolyást, melyet az égitestek, a bolygók és csillagok gyakorolnak életünk és sorsunk alakulására. És a latin fluvius, amiből az influenza ered, természetes vízfolyást jelent, az abban való rituális alámerülés pedig – legyen az a Jordán, a Brahmaputra vagy a Tisza – nem más, mint elfogadás. Azt jelképezi, hogy belenyugszunk a sorsunkba. (Az alámerülés ugyanis visszatérés a mindenségbe, a nagy egészbe, a formálatlan biztonságba. Lélektanilag: vágy az anyaöl után. A keresztény magyarázat szerint: felolvadás az atyában. Nemcsak a lemerülés, de a vízből való felemelkedés is szakrális cselekmény. A teremtés szimbóluma. A születésé, az öntudatra ébredésé. Az elkülönülésé. A kampány tehát voltaképpen elkülönülés. Az újjászületés aktusa.)
Lám, hová jutottunk. Itt vagyunk a kezdeteknél. A teremtés ősforrásánál. Amerre nézünk, mindenütt víz, hatalmas tömegű fluidum. Úgy is mint teremtőerő, lehetőség. Mezopotámiai és óind természetmítoszok kavargó ősvizei jutnak eszünkbe, az őskáosz parttalanul hömpölygő folyói, a megtermékenyítő ősóceán, melyből majd fölmerül, előbukkan az első szilárd pont: a sziget. Az éden. A kampány ígérete tehát nem kevesebb, mint a földi paradicsom megvalósításának lehetősége.