Immár egy éve, hogy Belarusz meghívást kapott az Európai Unió keleti partnerségi programjába. Erre számított?
– Mindenekelőtt szögezzük le, hogy Belarusz nem tavaly májustól európai ország. Ezenkívül azt is meg kell érteni, hogy Fehéroroszország nem egyszerűen európai szomszédja az uniónak, hanem olyan fontos szomszéd, amely komolyan hozzájárul az összeurópai folyamatokhoz. A nukleáris leszereléstől a társadalmi stabilitásig igazolta, milyen kiemelkedő és megkerülhetetlen szerepet játszik a régió biztonságának erősítésében. Az Európába irányuló orosz olaj- és gázexport megbízható tranzitországa. Kulcsszerepet játszik a kelet–nyugati teherforgalomban. Komoly küzdelmet folytat az illegális bevándorlás ellen. Belarusz e kérdésben nem a probléma, hanem a megoldás része. Mindezekből is egyértelműen látszik tehát, hogy Belarusz a keleti partnerség programja előtt is az Európai Unió fontos partnere volt. Ez a program csak hivatalossá tette, keretet adott ennek az együttműködésnek.
– A résztvevő hat ország nem egyformán viszonyul a keleti partnerséghez. Ukrajna például ennél többet szeretne, míg mások számára előrelépés. Mit jelent országa számára ez a program?
– Természetesen üdvözöljük a kezdeményezést, Ukrajnával ellentétben azonban Belarusznak nem célja a csatlakozás az Európai Unióhoz. Nagyon jól érezzük magunkat független államként. A keleti partnerség azonban kiváló alapot ad az EU és a program által érintett térség együttműködéséhez.
– Elvitathatatlan, hogy Belarusz már régóta Európa része, nyitása az EU irányába azonban az utóbbi időben nagyon látványos. Mivel magyarázható ez? A gazdasági kényszer löki errefelé, a többvektorú politika kiegyensúlyozásáról van szó, avagy egyszerűen idáig maga az Európai Unió nem volt nyitott a szorosabb együttműködésre?
– Több tényező játszik ebben szerepet. A többvektorúság már a 90-es évek óta jellemzi külpolitikánkat, s eljött az idő ennek kiegyensúlyozására. Tagadhatatlan, hogy az unióhoz közeledésünkben gazdasági tényezők is szerepet játszanak. Az EU ugyanis az utóbbi évekre a belorusz export első számú célpontja lett. Aztán az Európai Unió érezhetően egyre jobban megérti azt is, hogy a nyomásgyakorlás politikája nem járható út, helyét a kölcsönös előnyökön, a közös érdekeken alapuló együttműködésnek kell átvennie. Nem lehet bennünket elszigetelni, figyelmen kívül hagyni. Nem lehet megtenni ezt egy olyan országgal, amely kiemelkedően fontos a tranzit szempontjából, s geopolitikai értelemben is az ütközőzónában van.
– Néhány jelből ítélve úgy tűnik, hogy ezért a programért, a nyugati nyitásért Minszk komoly árat fizet. Az Euronest parlamenti közgyűlésének alakulása körüli vita, amelynek lényege, hogy a belorusz küldöttség a parlament és az ellenzék képviselőiből állna össze, legalábbis mintha erről árulkodna. Ki állítja össze végül a belorusz delegációt?
– Abból kell kiindulni, hogy a közeledés az Európai Unióhoz kölcsönösen előnyökön alapuló kétoldalú folyamat. Így ha fizetni kell, akkor mindkét félnek a zsebébe kell nyúlnia, hiszen nem arról van szó, hogy Belarusz egyirányú jegyet váltott. Az Euronest körül zajló vita elvi kérdés. A keleti partnerség alapjait lefektető prágai deklaráció egyértelműen kimondja, hogy az együttműködésben a felek egyenjogú partnerként vesznek részt. Így az Euronestet más alapon létrehozni számunkra elfogadhatatlan, hiszen sérti a Prágában lefektetett elveket. Így e parlamenti közgyűlésben Belaruszt csak az ország parlamentje képviselheti.
– Nem gondolja, hogy az 5+5-ös formula alkalmazása egyet jelentene annak beismerésével, hogy Belarusz nem demokratikus állam…?
– Nézze, mi nem fogadjuk el azt a javaslatot, amely sérti a prágai deklarációban lefektetett demokratikus alapelveket. Így ez nem alku tárgya.
– Nem állítom, hogy Fehéroroszország az angolszász típusú demokratikus modell mintaországa lenne, de azt azért furcsának tartom, hogy a nyugati standardoktól szintén elmaradó azerbajdzsán küldöttség összeállítása körül ilyen vita nem volt…
– Nem kívánom minősíteni a baráti partner országokat, igaza van azonban a tekintetben, hogy a Belaruszhoz viszonyulás gyakorlatában még sokszor ott van a kettős mérce. S hogy miért éppen mi vagyunk több esetben e megközelítés szenvedő alanyai? Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy sokan nem ismerik igazán Belaruszt, s természetesen szerepet játszanak ebben kisstílű politikai megfontolások is. S hogy mit is nevezünk demokráciának? Hol a határ, s ki húzza azt meg? Úgy látjuk, a belorusz társadalom fejlődésében vannak még gondok, de az idő előre haladtával egyre kevesebb, s a belorusz demokrácia nem gyengébb szomszédaink többségénél. Sőt! Úgy véljük, a demokrácia mércéje mindig az, hogy a kormány milyen hatékonyan védi a nép szociális, gazdasági, politikai érdekeit. S e tekintetben nem kell szégyenkeznünk, hiszen Belaruszban tavaly a válság ellenére nőtt a GDP. Két ilyen ország volt Európában. S ha az egy főre jutó jövedelmet nézzük, Oroszország után a legmagasabb a térségben, pedig az ország természeti kincsekben nem igazán gazdag. Ezenkívül Belarusz volt az egyetlen egykori tagköztársaság, amely a Szovjetunió felbomlása óta megduplázta gazdasági potenciálját.
– Említette a tiszteletet érdemlő gazdasági eredményeket. Nem tart attól, hogy az energiaimport piaci alapokra helyezésével, így az eddigi modell megbillenésével komoly válságba kerülhet az ország?
– Először is, az olajat már világpiaci áron vesszük. S úgy gondolom, hogy a globális válságnak még nincs vége: s hát Belarusz Magyarországhoz hasonlóan exportorientált ország, a helyzet a nemzetközi piacokon nem túl virágos. Az is igaz, hogy rendkívül érzékenyen érint bennünket az olajár változása, hiszen feldolgozóiparunk nagyon energiaigényes. Mindezt tudjuk, s igyekszünk alternatív megoldásokat keresni.
– Nem tesz jót a nyugati kapcsolatok normalizálásának a Minszk és Varsó között a fehér-oroszországi lengyel kisebbség körüli vita sem. Ezzel Belarusz egyik legnagyobb támogatóját haragította magára. Megérte?
– Mindenekelőtt leszögezném, hogy Belarusz semmiféle konfliktust nem provokált az országban élő lengyel kisebbséggel. Mindig is büszkék voltunk a más nemzetekhez tartozókkal szembeni toleranciára. Ilyen problémák nem jellemezték, s nem is jellemzik az országot. Érdemes megnézni azt is, milyen jogokkal bírnak a kisebbségek, köztük a lengyel is. Az állam anyagilag is támogatja a lengyel kisebbség szervezeteit, s mentesülnek az adófizetés alól az úgynevezett lengyel házak. A konfliktus magán a kisebbségen belül éleződött ki egy meghatározó és egy kis támogatottságot maga mögött tudó szárny között. Sajnos, ez utóbbi követelései politikai színezetet kaptak, és azt sem szabad elfelejteni, hogy egyes országok azért szítják e konfliktust, hogy politikai, egyebek mellett belpolitikai tőkét kovácsoljanak a helyzetből.
– Mely ország(ok)ra gondol?
– Úgy gondolom, ezt ön is sejti.
– E konfliktus kapcsán megkerülhetetlen Lengyelországnak a keleti térségben játszott szerepe. Varsó eme országok „ügyvédjeként” lép fel az Európai Unióban, ugyanakkor nem titkolt célja, hogy növelje befolyását a régióban. Miként látja ön Lengyelország szerepét?
– Lengyelország kétségkívül fontos szomszéd. Nemcsak hosszú közös határunk van, de évszázadokig egy államban éltünk, s belorusz kisebbség is él Lengyelországban. Üdvözöljük Varsónak a keleti partnerségi program kezdeményezésében játszott szerepét. Azt is elismerjük, hogy Lengyelország komoly szerepet játszik ebben a régióban. Ennek ellenére megköszönve a konstruktív együttműködést, a segítséget, de önálló, független államként úgy gondoljuk, hogy nincs szükségünk sem „tanárokra”, sem pedig közvetítőkre.
origo.hu
Kiderült, hogy ki a rejtélyes lottónyertes, aki óriásplakátot vett az Oktogonon
