Szinte a Kánaán közelében jár az ország – hihetnénk, ha komolyan vesszük mindazt, amit Molnár Csaba kancelláriaminiszter mondott tegnap a köztelevízió reggeli adásában a magyar gazdaságról. Állításai nagy részét az Európai Unió statisztikai hivatala és a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tegnapi adatai nem igazolják. Az Eurostat friss jelentése szerint ugyanis miközben az uniós tagországok gazdasága átlagosan 0,1 százalékkal bővült a tavalyi utolsó negyedévben, addig hazánkban ugyanebben az időszakban tovább csökkent a gazdaság teljesítménye. Lemaradásunkat a tegnap közölt éves adatok is mutatják: míg az unió egésze 2,3 százalékos recessziót könyvelt el, addig nálunk az előzetes adatok szerint 6,3 százalékkal csökkent a gazdaság teljesítménye. Bár Molnár állította, hogy az elmúlt nyolc évben jelentősen emelkedett az életszínvonal, az unió adatsora szerint 2004 óta gyakorlatilag egy helyben toporgunk az egy főre eső bruttó hazai termék (GDP) adatait tekintve, és a régió többi országával ellentétben nem sikerült közelebb jutnunk az uniós átlaghoz.
A kancelláriaminiszternek az export „lehető legjobb” időszakával kapcsolatos tegnapi kijelentésével élesen szemben áll a KSH tegnap közzétett külkereskedelmi adatsora, amely szerint tavaly 12 százalékkal csökkent a kivitelünk. Eközben az import is 17 százalékkal zuhant, jelezve a hazai ipari termelés leállását, ami viszont Molnár azon állítását cáfolja, miszerint „a kereslet élénkítése” szempontjából is most lennénk „a lehető legjobb időszakban”. Molnár szerint az agráriumban is bő esztendőket élünk, mivel megháromszorozódott a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés támogatása. A szocialista politikus a műsorvezető kérdésére annyit elismert, hogy e számításban az uniós támogatások is benne vannak, ennek ellenére a források szintjét egy olyan évvel, a 2001-essel hasonlította össze, amikor hazánk nyilvánvalóan még nem volt az EU tagja, vagyis nem juthatott a felzárkóztatást elősegítő közösségi alapokhoz.
A sikerjelentést az sem igazolja, hogy tavaly az uniós gazdák közül a magyarok zárták a legrosszabb évet, az Eurostat szerint ugyanis több mint harmadával apadt éves alapon a reáljövedelmük. A kormány döntése szerint ráadásul a hazai költségvetési forrásokból újabb 30 milliárd forintot vontak el az ágazattól. Az adatok összehasonlításakor azt is figyelembe kell venni, hogy a kormány a 2007–2013 közötti, vagyis a hétéves uniós költségvetés szerint hazánknak jóváhagyott 1300 milliárd forintos támogatási összeg mintegy 80 százalékát már lényegében elköltötte. Ebből pedig az következik, hogy az előttünk álló három és fél évben már csak az időszakra engedélyezett források húsz százalékával gazdálkodhatunk, éppen ezért lehet megtévesztő, hogy Molnár Csaba jelenleg 610 milliárd forintos éves agrártámogatással kampányol. A teljes képhez ugyanis az is hozzátartozik, hogy a magyar gazdák még a legjobb évben is csak az uniós támogatási átlag 60-70 százalékát kapták meg a nekik egyébként jogosan járó dotációkból.
Ráadásul az elmúlt nyolc évben folyamatosan veszítettünk az agráriumhoz kapcsolódó piacainkból: nemcsak külföldről, hanem az elmúlt három-négy évben már a hazai boltokból is egyre jobban kiszorultak a magyar élelmiszerek. Jó példa erre a sertéstartás, hiszen a cukor mellett ez egy olyan „alaptermék”, amiből immár szégyenszemre importra szorulunk, de raktárakban áll az eladhatatlan gabona és a kukorica, miközben állatállományunk a világháború után kimutatott szintre süllyed. Molnár összegzéséből az is kiszorult, hogy az elmúlt években százszámra szűntek meg a vágóhidak és a zöldségeket, gyümölcsöket feldolgozó üzemek.

„Román földre” ment „vendégségbe” Magyar Péter, akit végül a Szózat is a falhoz állított