Történelemmé válik a hazai borászat?

Olyan céget bízott meg az állami kézben lévő Agrármarketing Centrum a magyar borászat népszerűsítésével, amelyikhez szinte még egyetlen szakmai szervezet vagy szakember sem csatlakozott. A borászok java része nem ért egyet azzal, ahogyan a bormarketingre általuk befizetett pénzt a földművelésügyi tárcánál kezelik.

Magyar tulajdonost a magyar földnek. Font Sándor, a Fidesz agrárpolitikusa tegnap a román Dacian Ciolos uniós agrárügyi biztossal tárgyalt többek között arról, hogy Magyarország következő kormánya kéri majd a külföldiekre vonatkozó hazai földvásárlási tilalom meghosszabbítását. Font Sándor közölte: 2013 után nem folytatódhat úgy az uniós agrárpolitika, hogy az újonnan csatlakozó tagországok termelői kevesebb pénzt kapnak. Az agrárpolitikus beszámolt arról is, hogy a találkozón szóba került még a genetikailag módosított növények kérdése és a multinacionális vállalatok erőfölénnyel való visszaélése.

E hónap közepén-végén kíván előhozakodni terveivel a Közösségi Bormarketing Kft. – tudta meg lapunk. Az információ azért is érdekes, mert korábban már neves borászok tucatja adott hangot nemtetszésének a nemzeti bormarketingprogramot folytatni szándékozó Közösségi Bormarketing Kft. tevékenységének megindulásával kapcsolatban. E társaság vette át ezt a feladatot a felszámolásba vitt Magyar Bormarketing Nonprofit Kft.-től. Miután az állami kézben lévő Agrármarketing Centrum bejelentette, hogy az ágazat népszerűsítését a Közösségi Bormarketing Kft. folytathatja, számos neves borász és szakmai szervezet írt tiltakozó levelet a döntés ellen.
A borászok elsősorban nem azt nézik, hogy melyik szervezet kezeli a pénzüket, hanem azt, hogy a rendelkezésre álló összeget az állam úgy osztja szét, mintha a sajátja lenne – közölte lapunk megkeresésére Bock József villányi borász. Mivel a borászok közösségi reklámra felhasználható befizetéseit – a forgalombahozatali járulékot – kvázi állami forrásként kezelik, ehhez a pénzhez nem rendelhetők hozzá további uniós támogatások. Vagyis a kialakult vita tétje nem pusztán az, hogy ki és mire költheti el az elmúlt években összegyűlt megközelítőleg 1,3 milliárd forintot, hanem az, hogy ehhez tudnak-e vagy sem brüsszeli forrásokat rendelni. Emellett – tette hozzá Bock József– az sem elfogadható, hogy a pénzt önként befizető bortermelők egyáltalán nem látnak a kulisszák mögé, vagyis nem tudhatják, pontosan mire költik az így összegyűlt öszszegeket.
Többek között ez is közrejátszhatott abban, hogy neves borászok tucatja adott hangot nemtetszésének a Közösségi Bormarketing Kft. tevékenységének megindulásával kapcsolatban. Kiáltványukban – amit többek között a Pannon Bormíves Céh, Bock József, ifj. Figula Mihály, ifj. Gál Tibor, Gere Attila, Jásdi István, Légli Ottó, Takler Ferenc és Tiffán Zsolt is aláírtak – rávilágítottak: a mai napig nem ismert, hogy a magyar borászatok és borászati szervezetek által támogatott Magyar Bormarketing Nonprofit Kft. működését ki és milyen szándékkal lehetetlenítette el. Az aláírók nem vállalnak szakmai közösséget az újonnan kiválasztott, magát Közösségi Bormarketing Kft.-nek nevező szervezettel.
Ehhez ez idáig tartották magukat, hiszen mint kiderült, a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége, amely a kft. egyetlen tagja, eddig hiába várta a többi szervezet csatlakozását. A borászok sérelmezték, hogy nem kapnak tájékoztatást az általuk már befizetett forgalombahozatali járulékok felhasználásáról. Ezért felszólították a kormányt, hogy a befolyt összegekről készítsen hitelt érdemlő elszámolást. A szakértők szerint a borászok által létrehozott Magyar Bormarketing Nonprofit Kft. elláthatta volna a feladatát, ám működése a bürokrácia túlzott terjeszkedési hajlama miatt elbukott. Szerintük a tárca rátenyerelt a bormarketing céljára befizetett pénz nagy részére. A Magyar Bormarketing Kft. elődje 2005-ben alakult meg közhasznú társaságként. Kiadásait a borászok által literenként befizetett nyolcforintos járulékból fedezték volna, amit a kormány nem fogadott el, s mind mélyebben túrt a borászok zsebébe, mígnem a kft. tönkrement.
A borászok közleményükben úgy fogalmaznak, hogy két évtized alatt a magyar borban rejlő lehetőségeknek csupán a töredékét fedeztük fel, az ágazatra nehezedő bürokrácia pedig lassan felőrli jelenünket és felszámolja jövőnket. Szerintük nő annak az esélye, hogy unokáink számára borkultúránk csak történelmi emlék marad.