Kezdjük a számunkra legkellemetlenebb emlékkel, a mexikói 0-6-tal, ami önnek persze 6-0 volt. Itthon ezernyi valós és valótlan okát sorolták a kudarcnak, a tésztakúrától a magaslati levegőig. Ellenfélként hogyan látta, mi döntött?
– A szovjet válogatott élén közvetlenül a vb előtt váltás történt, Valerij Lobanovszkij lett a kapitány, aki merőben új taktikát dolgozott ki és játszatott. A magyarok még az előző csapatot láthatták, arra készülhettek. Talán azt is gondolták, ők az esélyesek, és kicsit lenézték a szovjeteket.
– Jól érzem a hangjából, hogy nem szívesen emlékszik vissza erre a mérkőzésre?
– Nem, nem zavar, ha erről kérdeznek, sűrűn előkerül ez a téma. De kétségtelen, sajnálom, hogy a magyar válogatott került akkor az utunkba. Jobb lett volna, ha a franciákkal vagy Kanadával kezdünk, és nem a magyarokat verjük meg ilyen nagyon, hisz kétségtelen, ekkortól indult meredeken lefelé a magyar labdarúgás.
– Amit testközelből tapasztalhatott meg, hiszen a mexikói vb után tíz évvel a Ferencváros pályaedzője lett. Igaz a történet, hogy Varga Zoltánt előtte nem is ismerte személyesen?
– Igen, csupán annak alapján keresett meg, amit az újságokban olvasott és hallott rólam. Varga Zoltán profi edző volt, csak a munkában hitt. Ezért is tudtunk jól együtt dolgozni. Ha több időt kapunk, komoly szemléletváltást érhettünk volna el. De akadtak játékosok, akik ezt nem akarták, végül az ő akcióik miatt kellett mennie Zolinak.
– Azóta nem vállalt szerepet a magyar labdarúgásban. Elege lett belőle, vagy nem is keresték?
– Nem kerestek, semmilyen ajánlatot nem kaptam. A vezetőknek más kell. Én túl komolyan veszem a labdarúgást, engem nem lehet irányítani. Magyarországon amúgy is nehéz kispadot találni, körbeforognak az edzők. Igaz, mostanában bekerült néhány külföldi szakember, akikkel amellett, hogy nem beszélik a nyelvet – ami szerintem nagyon fontos –, az a probléma, hogy nem ismerik a magyar játékos mentalitását.
– Miért, az milyen?
– Megelégedett. Beéri azzal, hogy megkapja a pénzét, ír róla a sajtó. Nem akar többet, neki ez elég. Van egy-két kivétel, Gera vagy Dzsudzsák, ők a kezdeti nehézségek ellenére kint maradtak, és megharcoltak a helyükért.
– Éppen Gerát említi példaként, aki lemondta a válogatottságot. Erről mi a véleménye?
– Először is az, hogy a magyar válogatott mellé nívósabb szövetségi kapitány illene. Erwin Koeman edzőként nem ért el nagy eredményeket, nem edzett nagy csapatokat. Talán Gera is úgy érzi, nem folyik megfelelő szakmai munka a válogatottnál. Itt van például Bölöni Laci barátom, aki korábban már majdnem szerepet vállalt a hazai labdarúgásban, ám sok mindent elárul, hogy a feltételeket, amelyeket szabott – nem anyagiakat –, nem tudták teljesíteni. Komoly ember, komoly edző, magyarként tehetne a magyar futballért.
– Ez önre nem igaz? Legutóbb 2007-ben, a Dinamo Kijevnél Szabó József mellett pályaedzőként tevékenykedett, nem gondolt rá, hogy valamilyen formában visszatérjen a labdarúgásba?
– De igen, épp a napokban kezdtem tárgyalni egy ukrán klubbal, ahová vezetőedzőnek hívnak.
origo.hu
Iskolai rémálom Szegeden: boxerrel ütötték a nyolcadikos fiút
