MSZP: Szárszótól a szétesésig

Most, hogy ekkora vereséget szenvedett az MSZP, naponta jönnek új ötletek azoktól, akiknek „érdeme”, hogy a párt megszűnt meghatározó erő lenni Magyarországon. A levegő után kapkodó pártkatonák szidják a Fideszt, és az MSZP parlamentben maradt képviselői lihegve támadják az új kormányt. Tévednek. A választási vereséget nem a Fidesz szervezte, hanem a társadalom büntette meg a baloldalt az elmúlt nyolc év teljesítményéért. Ha a jelenlegi MSZP-s országgyűlési frakció ebben az összetételben marad négy évig, akkor a 2014-es választások után úgy fognak járni, mint az SZDSZ – csak idegenvezetővel mehetnek a Parlamentbe.
Minden 2005 nyarán, Balatonszárszón kezdődött. A jelenlévők felkapták a fejüket, amikor az MSZP lejtmenetére hívtam fel a figyelmet. A népi baloldal konzultációjáról, a kettészakadás veszélyéről öles betűkkel számolt be az egyik napilap. Suchman Tamás és Gyurcsány Ferenc is reagált a felvetésemre úgy, hogy „ez csupán egy vélemény és aránytévesztés lenne, ha ennek az egy véleménynek komoly jelentőséget tulajdonítanánk”. Egyébiránt a várható 2010-es választási vereség okait igyekeztem előrevetíteni, de ennek valóságtartalmát 2006. május 26-án Őszödön ismerte be Gyurcsány Ferenc. Suchman Tamás ezen a napon hallgatott, és cinikusan összekacsintott főnökével. Mostanában, hogy kiszorult az istállóból, kezd megvilágosodni, és egy hetilapban nyilatkozva fényesíti önmagát, aki mindenhez ért, de valójában a baloldalhoz annyi köze van, hogy egy balfácán (politikai értelemben).
Sajnos Szili Katalin nem vette észre, hogy a Marcaliból származó személyi titkára rendszeresen tájékoztatta Suchman Tamást, hogy kik látogatják az elnök asszonyt, és támogatásukról biztosítva Fletó ellen hangolták a frakciót, de ezt arcukkal soha nem vállalták. Ezeket a híreket Suchman azonnal jelentette, és a másként gondolkodókat leállította (Karsai, Szanyi). Természetesen ezen szolgálatát Gyurcsány honorálta: Záhony és térsége kormánymegbízott; Balaton korlátlan koordinátora; EKF-Pécs kormánymegbízottja. A szoptató anyák egyesületét csak azért nem felügyelte, mert állítólag a jelenléte stagnálást okozna – azaz megállnának a gyerekek a növekedésben. Szárszói felvetéseim a koalíciós partnerrel való szakításra is vonatkoztak, mivel az SZDSZ a társadalmi elfogadottságánál lényegesen többet kér és sajnos többet kap az MSZP-től – ezért nélkülük kellene folytatni a kormányzást, ha eredményes lesz a választás 2010-ben – mondtam el.
Gyurcsány most negyvenoldalas dolgozatában lelkesen zászlóbontásra buzdít. Pedig vitorlát kellene bontania és kedvelt jelszavát átírva (Húzzunk bele!) a Húzzunk el! parancsot kiadnia kedvenc hódolóinak. Az MSZP vezetése nemcsak a párt tagjait vezette félre a 2006-os választások kampányában, hanem a társadalom egészét, és ez bizony megbocsáthatatlan bűn még akkor is, ha Őszödön mindezt beismerte. Ha lett volna Gyurcsányban betyárbecsület, veszi a kalapját és visszavonul apró szemlőhegyi otthonába. Sajnos nem erre biztatták fegyverhordozó barátai sem, ők inkább gyáván eladták az őszödi rockoperát a nyilvánosságnak, amelynek következtében a polgárháború közelébe sodródott hazánk. Ezek után, 2007 tavaszán Gyurcsány cinikusan a következőket mondta, hogy az ő leváltásához milyen feltételek kellenek:
1. Kell egy alternatív politika. 2. Kell ezt a politikát képviselő szervezett belső politikai erő. 3. Kell egy vagy több vezető és olyan támogatottság, amely elegendő a kongresszus összehívásához. 4. A kongresszuson a politikai rivális kihívást intéz a miniszterelnökkel szemben. Ebből ma egy feltétel sincs meg!
Minderre a párt egyik vezetője sem szólalt meg, kivéve az MSZP társadalompolitikai tagozatát, amely időben jelezte, hogy Fletóval nem lehet tovább menni. A szűk érdekcsoport, akiket kézben tartott, nem akarták bölcs bloggerük távozását. A politikai farkasvakságot csak tetézte, hogy a „strabagdemokraták” és az MSZP táskás emberei valósággal generálták a korrupciót. Ez Gyurcsány dolgozatából is kiderül, amikor arról panaszkodik, hogy a pénztárnoknak van a legnagyobb befolyása a pártban. Ha már ezt ilyen nyíltan megemlítette, akkor szeretném emlékeztetni Gyurcsányt, hogy a BTR harci járművek eladása kapcsán tett észrevételemet miért söpörte le az ő egyetértésével Szilvásy György? Ezzel a kijelentésével egyébiránt a gyenge vezető definícióját állította ki önmagáról (a malter vágja falhoz a kőművest).
Az MSZP most még delíriumban van, és nem jutott el annak tudatáig, hogy ezt a pártot nem lehet megújítani. Nem lehet! A Hagyó-ügy már a desszert. Ő a pártpénztárnoknál kezdett ipari tanulóként és cipelte a táskát, de elszemtelenedett. Régen a vadászoknál volt egy aranyszabály: ha vadat lőttek, abból bizony le kellett adni kettőt a Mavadnak és egy mehetett magadnak. Hagyó úr is gyakorló vadász, de ő átírta a szokásjogot, hogy hármat magadnak, és semmit Mavadnak. Ha a Fidesz komolyan gondolja a korrupciós ügyek feltárását, akkor tegye vádalku tárgyává, hogy akiket bezsaroltak, ne vonják bűnsegédként felelősségre, ha fizetniük kellett azért, hogy munkát kapjon a cégük. Ezek után kezdődhet az elszámoltatás.
Az MSZP ebben a felállásban képtelen a megújulásra. Megy is a hülyítés, mert a történet csakis arról szól, hogy kié legyen a családi ezüst. Jelképesen azt kellene tenni az MSZP vezetőinek, hogy tegyék a kulcsot a lábtörlő alá és húzzanak el. Majd jöjjenek vissza azok, akiket kizártak, akik kiléptek, kiábrándultak és tudják, mit jelent az őszinteség, hazafiasság, szolidaritás. Egy ilyen összetételű jogutód párt neve anélkül, hogy keresztapa lennék, találóan NEMSZP is lehetne (Nemzeti Egyesült Magyar Szocialista Párt).
Mecseknádasdi sváb nagyapám, aki szociáldemokrata volt ízig-vérig, ha ma élne, a 2010-es választások eredményét úgy értékelné, hogy ezt nagyon elpuctátok.

A szerző az MSZP pécsi alapítója és politikusa volt, jelenleg
a Nemzeti Demokraták Pécs Egyesület mozgalom alelnöke