Náci jelképpé vált sztrádaprogram

Néhány nap eltéréssel 75 évvel ezelőtt a Szovjetunióban megnyílt az első metróvonal, míg Németországban az első autópálya. Az egyik a sztálini, a másik a hitleri modernizáció jelképévé vált. A német autópályák hálózata ma az Egyesült Államok és Kína után a harmadik leghosszabb a világon.

Propagandájuk részévé tették a nácik az autópályát. Bár az ötlet és a tervezés még Hitler előtt megszületett, a Führer hitte, hogy az elképzelés hozzá kötődik, s személyesen jelent meg minden új szakasz átadásán. A náci rezsim megtervezte az autópályák egész országot behálózó rendszerét.
E nagyberuházás valójában Fritz Todt építőmérnök nevéhez köthető, akinek tervezői elsősorban az olasz és az amerikai példákra támaszkodtak. Todt egyébként a válság közepette a kiutat kereső gazdasági élet egyik kulcsfigurája. A rezsim célja a nagy infrastrukturális beruházások felfuttatásával a modernizáció felgyorsítása mellett a munkanélküliség gyors csökkentése volt. Todt vezetésével olyan szervezet formálódott, amire nagy munkástömeget igénylő tervek végrehajtását bízták. Kezdetben mintegy százezer munkást foglalkoztattak, de 1934-re Todtnak sikerült majdnem minisztériumi fontosságúra és nagyságúra duzzasztani a szervezet. Egy évvel később már minden német munkanélküli munkára fogható az év felére, bár a fizetés alig volt több, mint a munkanélküli-segély. 1938-ra mintegy háromezer kilométer új autópálya készül el – a rezsim egész fennállása alatt Németország és Ausztria területén összesen 3600 kilométer sztrádát épített –, amellyel kiváló propagandalehetőséget adtak a náci rezsim kezébe. A militáns felépítésű szervezet, amelynek élén 1942-es haláláig Todt állt, később a szabad munkaerő csökkenésével stratégiát váltott, bevonta a „rendszer ellenségeit” a termelésbe, s a háború közeledtével érdeklődése az olyan beruházások felé fordult, mint például a Siegfried-vonal.
Az első, Frankfurt és Darmstadt közötti autópálya-szakasz 1935. májusi átadásakor azonban még volt szabad munkaerő bőven. Ezért a náci rezsim nemcsak a modernizálással, hanem a szociális feszültségek csökkentésével is ünnepeltethette magát. A jogosítvánnyal nem rendelkező Hitler egy konvoj élén először haladt végig az autópályán, amelynek használatárat, a náci propaganda értelmében, csak az árjáknak volt jogosultságuk.
Németország háború utáni felosztásával az autópályák egyes szakaszai is különböző zónákba kerültek, de az NSZK polgárai ezen juthattak el Nyugat-Berlinig. Az autópálya állapota azonban az NDK területén csakhamar olyan állapotba került, hogy Bonn rendszeresen több millió márkával támogatta e sztráda keletnémet szakaszának fenntartását.