Turcsány Péter költő, az egyesület elnöke vitaindítójában Martin Doorman Romantikus rend című kötetére hivatkozva beszélt arról, hogy életünket ma a helyi és a globális fejlemények együtt határozzák meg. Turcsány korunk identitását, kiútkeresését illetően három évszámot köt össze: 1968-at mint egy sajátos újromantikus mozgalom kezdetét tekinti mérföldkőnek, amelyben ő maga is az előőrs szerepét játszotta fiatal aktivistaként. A hatvannyolcasok identitásukat, az állandó emberi értékeket keresve, mentve szembementek a második világháború után keleten és nyugaton egyaránt jellemző eltömegesedéssel. A későbbi évtizedekben pedig a technokraták, kánonikus posztmodernek ellensúlyozására megkezdődtek a tradíciókeresések, ifjúsági etnokulturális folyamatok, amelyek Turcsány szerint a ’68-as hullámhoz hasonlóan a személyiség és a közösség megújítását kívánó romantikus életstratégiának köszönhetik eredményességüket. A ma emberét az foglalkoztatja, milyen lesz a jövő: győz-e, túlsúlyba kerül-e az újromantika személyiség- és társadalomképe, a nemzetek egyedi értékrendje vagy a tömegkultúrába fulladt, egydimenziós ember lesz a jövő jellegzetes figurája. Az e-galaxis maga mögött hagyja-e a Gutenberg-galaxist és vele a fogalmi gondolkodást, a linearitást? Kérdés az is, hogy az új korszak nyitott-e még a múlt értékei, erkölcsisége, műformái, szokásai szellemisége felé. Turcsány úgy látja, a korszak alkalmazkodást, új formák, új nyelvezet megtanulását követelik meg azoktól, akik a múlt értékeit átmentve kívánnak a jelenben lenni és a jövő felé haladni. A költő a konferencián be is mutatta két számítógépes versét, amelyeket maga készítette tájfotó, illetve a fia által készített videó tett teljessé.
Fűzfa Balázst, a Nyugat-magyarországi Egyetem tanárát, középiskolai irodalomtankönyvek szerzőjét az aggodalom inspirálta előbb az élményközpontú irodalomoktatás megteremtésére, később pedig arra, hogy olyan tankönyveket írjon, amelyek oldalai honlapokra hasonlítanak. Aggodalma az, hogy ha nem találjuk meg az irodalomoktatás hatékony módját, nagyon hamar eljöhet a nap, amikor az irodalom kikerül a fő tantárgyak közül, mondván, hogy nincs rá szükség. Szingapúrt hozta fel rémisztő példaként, ahol, bár magas az életszínvonal, irodalmat nem tanítanak az iskolákban. Tankönyvei rengeteg képet tartalmaznak, amelyek számos dimenzióból járják körbe a szöveggel egyenrangban az adott témát. Az irodalmi szövegek mellé gyakran más területről származó szöveg is kerül, vagy éppen utalás zenére, filmre, tévéműsorra, technikatörténeti érdekességre. A cél, hogy minél többféle impulzus érje a diákot, és minél inkább bevonódjon az irodalom világába. Mint mondta jellemző eset, hogy olyan diák, aki hármasnál jobb fogalmazást sosem tudott írni, a technika által lehetővé tett komplex módon alkotott kompozíciójára „csillagos ötöst” kapott.
Antal Zsuzsanna író, előadóművész Metszéspontok címmel tartott bemutatót készülő regényéből, amelyben a jó darabig folyamatosan olvasható szöveg többször is váratlanul dramatikus jelenetbe, kortárs zenébe, énekbe csap át. Mint mondta, a szöveg belső érzelmi és egyéb dimenzióváltásai indokolják a sajátos formát, amely az e-galaxis nélkül nem született volna meg, s nem lenne remény arra, hogy sok emberhez eljusson.
origo.hu
Súlyos galandféreg-fertőzés terjed Magyarországon
