Versek és tárgyi emlékek

Faludy Györgyre emlékezik századik születésnapján a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM). A kiállítás megpróbálja láthatóvá tenni a költő élettörténetének fontos állomásait is, de elsősorban az életműre épít. A tárlat október 3-ig látogatható.

Ezzel a koncepcióval jó döntést hoztak az „Olvass, bolyongj, szeress!” című kiállítás rendezői: Faludy Györgyről szinte mindenki őriz valamilyen, legalább halványan körvonalazott képet, de ennek a kialakulását az esetek többségében kevésbé befolyásolják a költeményei. Viszonylag széles körben ismert műve, a Pokolbéli víg napjaim prózai alkotás, a versek közül pedig elsősorban a lázadás szimbólumává is vált a Villon-átiratok vékonyka kötete vált népszerűvé, amely vitathatatlan szépségei ellenére mégiscsak egy kis szelete az életműnek.
A Petőfi Irodalmi Múzeum tárlata azért kelt rokonszenvet, mert a verseket helyezi előtérbe. Verseket olvashatunk a mennyezetre függesztett színes vásznakon, hallgathatunk a költő saját előadásában, és böngészhetünk egy interaktív világtérképen is, ahol az egyes kontinenseken azok a városok jelennek meg, ahol költeményt jegyez Faludy György, a keletkezési helyekre kattintva pedig el is olvashatjuk az ott született műveket. Érdekesség, hogy először kerül nyilvánosság elé a Fasori Evangélikus Főgimnázium Arany János-önképzőkörének érdemkönyve, amelyben megtalálták Faludy György ma ismert legkorábbi, tizenhat-tizenhét éves korában írt verseit és műfordításait, s ezek önképzőköri méltatásait.
A tárgyi emlékek közül a költő az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából előkerült írószövetségi igazolványát, kitüntetéseit és a recski túlélőknek adományozott emlékplakettet állították ki. Köteteinek magyar és idegen nyelvű kiadásainak dedikált példányaiból is szép számmal gyűjtött össze a Petőfi Irodalmi Múzeum. Ezenkívül portréfilmet, interjút is vetítenek.
A rengeteg szövegre és filmre, illetve hanganyagra tekintettel érdemes hosszabb időt szánni a kiállítás megtekintésére, ugyanakkor van néhány olyan villanás is, amelyet a kevésbé alapos szemlélő is biztosan hazavisz magával. Ilyen például az a gimnáziumi évekből származó visszaemlékezés, amit egyik irodalomórai élménye kapcsán jegyzett le Faludy: „Ezt a marhaságot a hazátlan Ady Endrétől természetesen elhagyjuk” – mondta a magyar nyelv és irodalom tanára, amikor Kozma Andor és Vargha Gyula versei után A föl-föl dobott kő következett volna a szakirodalomban.
Hazafelé a metrón az jutott eszembe: hallottam már hasonló mondatot én is. Talán éppen Faludy Györggyel kapcsolatban.