Baklövés a közrádióban

Életveszélyes helyzetbe sodorta a Magyar Rádió a Baptista Szeretetszolgálatnak a polgárháborús Pakisztánba utazott megbízottjait. Lengyel Miklós külpolitikai szerkesztő élő adásban fejtegette, hogy a karitatív szervezet utazásának célja politikai természetű is lehet, s nincs kizárva, hogy az Egyesült Államok érdekeinek érvényesítése érdekében történik. Az újságíró nem kért bocsánatot.

A szeretetszolgálat két megbízottja egy hete, vasárnap utazott az évek óta polgárháború, ma pedig árvíz sújtotta országba. A csoport egyik tagja egy Magyarországon élő pakisztáni orvos, a másik Herencsár Lajos volt. Utóbbi korábban az arab világban dolgozott évekig diplomataként, ma pedig Magyarország egyik legfelkészültebb biztonságpolitikai szakértője. A közrádió kedden lépett kapcsolatba a Pakisztánban tartózkodó Herencsárral, aki a 15 millió embert sújtott árvízi katasztrófáról a helyszínről számolt be telefonon a rádiónak, amely a keddi hajnali műsorában sugározta a teljes beszélgetést. Ebben Herencsár elmondta, a MOL Pakistan és a Magyar Fejlesztési Bank logisztikai segítségét is igénybe véve egymillió forint értékben víztisztító szereket és gyógyszereket vittek a térségbe, ahol felmérik, még milyen humanitárius segítségre van szükség. Kifejtette, mind a kormányokat, mind a nem kormányzati szervezeteket, így a szeretetszolgálatot is a pakisztáni kormány kérte a segítségnyújtásra, ugyanakkor valószínűleg olyan, nem biztonságos területekre is el kell látogatniuk az országban, ahol a pakisztáni kormány átengedte az ellenőrzést ellenségének, a táliboknak, ami azonban szintén katasztrófa sújtotta terület. Ezeken a területeken mindennapos a kormánykatonák és a lázadó tálibok közötti fegyveres harc. Minden küldetés hordoz magában valamilyen kockázatot – fűzte hozzá Herencsár az interjúban, aki azonban nem vett minden tényezőt számításba.
A beszélgetés egyes részleteit ugyanis a közrádió déli hírműsorában megismételte, s a műsorvezető az élő adásban felkérte Lengyel Miklós külpolitikai szerkesztőt, hogy kommentálja: szerinte milyen feladattal érkezhettek a szeretetszolgálat munkatársai Pakisztánba. A külpolitikai újságírók veteránjának számító Lengyel erre a következő választ adta: „Kéttagú a küldöttség, és egymillió forint értékben visznek élelmiszereket, gyógyszereket. Tehát nem olyan túl nagy segítség első látásra. Herencsár Lajos pedig úgy nyilatkozott, hogy feltérképezés a feladatuk, és tudjuk, hogy egy rendkívüli mértékben tapasztalt diplomata, egész életét a muzulmán világban töltötte. Tehát az sincs kizárva, hogy az egyik feladata – túl az árvízi segítségen – az lehet, hogy ezeken a területeken a tálibok képviselőivel felvegye a kapcsolatot, mert ez az Egyesült Államoknak is érdeke, sőt célja.”
Azon túl, hogy Herencsár nem beszélt élelmiszerekről, s a feltérképezést is egyértelműen az árvíz miatt segítségre szorultak szempontjából említette, a Baptista Szeretetszolgálat számtalan esetben hangsúlyozta már, hogy küldetésének soha semmi köze nem volt a politikához, ami ellehetetlenítené működését. Ugyanakkor a többi külképviselethez hasonlóan Pakisztán budapesti nagykövetsége napi jelentést küld kormányának, amelynek jelentősége akkor különösen felértékelődik, ha valaki – pakisztáni kérésre – érkezik hozzájuk az adott országból. A helyzetet bonyolítja, hogy a rendkívül erős pakisztáni titkosszolgálat, az ISI a lázadó tálibokkal is együttműködik, akik az igazi ellenséget Amerikában látják. A magyarokat tehát életveszélyes helyzetbe sodorta a felelőtlen kommentár, melynek elhangzása után, szerdán hajnalban indultak a tálibok ellenőrizte területre. A már Budapestre hazaérkezett Herencsár mindehhez hozzáfűzte lapunknak: „A hátországból nem ezt várná az az ember, aki jó szándékkal, mások nevében dolgozik, és végső soron az országot képviseli távol a szülőföldtől. A nem kormányzati segélyszervezetek közül hazánkat Pakisztánban egyedül a Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány képviselte, melynek működésére a politikamentesség jellemző. Lengyel úr rövidlátása nem utal nagy szakmai múltra. Felelőtlen és ostoba megjegyzését, életveszélyes és káros kommentárját még aznap este szóvá tettem az engem este hívó kollégájának. Lengyel úr kényelmes budapesti irodájából valószínűleg nem gondolta végig, mit cselekszik. Nekem viszont – szakítva az eredeti munkámhoz kapcsolódó öltözék-előírással – bakancsban, farmerban, izzadtan, ázottan, hetes borostával kellett a hazai ostobaságot korrigálnom és a segélymunkát végezni. Jelentem, mindezek ellenére sikerrel jártunk.”