Egy, csak egy legény van

O L V A S Ó

Éppen ötven éve annak, hogy Szarvas városa alkotóházat hozott létre Ruzicskay Görgy (1896– 1993) festő-, grafikusművész, a település szülötte részére, akit 1975-ben díszpolgár címmel is kitüntetett. A művész halála után emlékházzá alakult a műterem, amelyben a látogatók az alkotó munkáin kívül népművészeti gyűjteményét is megtekinthetik, s amelyben rendszeresen sor kerül időszaki tárlatokra is. Ezek egy része a városhoz kötődő vagy éppen a Ruzicskay-életműéhez közeli szellemiségű műveket létrehozó művészek munkáit mutatja be, más részük a hagyaték eddig ismeretlen szeletét tárja a nagyközönség elé. Az utóbbi tárlatok sorában különös figyelmet érdemel az a tárlat, amelyen egy eddig publikálatlan, a szakemberek számára is ismeretlen sorozat, az Arany János Toldijához készült negyven rajz szerepel. Az esemény annál is inkább figyelemre méltó, mert a kiállítással párhuzamosan a sorozat könyv formájában is megjelent a Szarvasi Krónika Kiskönyvtára 15. köteteként.
Több szempontból is izgalmas a szénnel, tussal készült, itt-ott javítások nyomát őrző, tehát befejezetlennek tűnő, ráadásul nem is datált sorozat, amelynek születési idejéről, körülményeiről így csak feltételes módban beszélhetünk. A legvalószínűbb az – fogalmaz az utószóban Tasnádi Attila, a Ruzicskay György Közalapítvány kurátora –, hogy a harmincas évek közepén születtek a rajzok, akkoriban, amikor a művész más rajzciklusai is megszülettek. A sort az 1927-es Szerelemkereső 108 rajza nyitotta meg (tíz évvel később a művész Budapesten és Nagyváradon vetített képes formában is bemutatta őket), majd következtek az Ember és világválság (1932), a Világosság (1936) és a hollandiai utazás során született Teremtés darabjai. Tanulmányúton járt a festő, vagy éppen száműzetésben töltött ott egy időszakot? – vetődik fel a kérdés, mert hát tény, hogy igazságkeresése, kritikus szelleme nem mindig talált kedvező fogadtatásra szülővárosában, ahogyan a nagy elődnek, a fél évszázadon át Szarvason működött Tessedik Sámuelnek is sok baja volt a szűk látókörű, de annál agresszívabb helyi potentátokkal.
Ruzicskay – aki Ruzicska néven szegényparaszti, nyilván szlovák családban született, s aki az első világháború alatt szabadságos katonaként rendezte első kiállítását Nagyváradon – nyilván jól ismerte ezt a világot. Azt is tudta, amit a közeli Nagyszalontán született Arany János tudott, és amit Toldi Miklós történetében megfogalmazott, hogy csak a tehetség érvényesülése, a valódi érték felmutatása segíthet megváltoztatni a világot. A Toldit Arany 1846-ban írta, részben történeti adalékokra, részben Ilosvai Selymes Péter széphistóriájára alapozva, s ahogyan Gyulai Pál megfogalmazta, Toldi Miklós története a reformkori magyarság legfőbb vágyát és törekvését, az öntudatra éredt nép nemzetbe emelését szimbolizálja. Valami ilyesmit gondolhatott Ruzicskay György is, amikor a sorozatot elkészítette, s ha a népi írók törekvéseire vagy a szegedi fiatalok interdiszciplináris, a képzőművészetet is magába foglaló tevékenységére gondolunk, nem is volt nagyon egyedül – más kérdés, hogy a magyar politika, a magyar elit szokás szerint ebben az időszakban is csődöt mondott, és néhány év múlva nem új reformkor, hanem az elsőnél is súlyosabb Trianon következett.
(Ruzicskay György rajzsorozata Arany János Toldijához, Szarvas, 2010.)