A KDNP nem állít önálló jelöltet a Fideszével szemben

Az önkormányzati választások közeledtével a balliberális média leplezetlen érdeklődéssel fordul a Fidesz–KDNP jelöltjei felé. Az egyes jelöltek gyengéinél is jobban érdekli őket a két szervezet esetleges vitája. Nemcsak nekik, de sajátjainknak is érdemes néhány kérdést tisztázni.
Egy politikai erő számára az első és mindenek feletti szempont az értékrend kérdése. A két párt esetében ez közös, a különbség annyi, hogy a Fidesz egy néppártra jellemző rugalmassággal kezeli, a KDNP mint világnézeti párt, radikálisan képviseli azt. Második szempont a politikai cél és az ezzel összhangban lévő magatartás, ami az említett eszmei alapból és az ország mai állapotából következik. Alapvető nemzeti érdekről van szó, jelenünkről és jövőnkről. Silány pártsoviniszta szempontok nem veszélyeztethetik, jöjjenek ezek bármely párt részéről. Miután tudjuk, hogyan gondolkodunk, kik vagyunk és mit akarunk, beszélhetünk a harmadik szintről, a szervezetekről. A politikai szervezet, a párt arra való, hogy az említett lényeges szempontokat érvényesítse. Ha a szervezeti vagy egyéni érdeket ezeknek elébe helyezi, alkalmatlan a szerepére. Pártszövetségben a helyzet kissé bonyolultabb, a Fidesz–KDNP esetében még inkább. Ehhez ismerni kell a Kereszténydemokrata Néppárt történetét és ebből fakadó jelenlegi helyzetét.
Rendszerváltáskor – időben kissé lemaradva a többi párt mögött – történelmi pártként alakult meg a KDNP. Tagsága a hiteles, de vegyes politikai rátermettséggel rendelkező, főleg idősebb és egyházi kötődéssel bíró rétegből került ki. Hat-hét százalékos stabil támogatottsággal rendelkezett. Egy vezetési váltást igénylő pillanatban a naiv és manipulált választmányi tagok hiteltelen vezetés kezébe adták a pártot, amit azok rövidesen padlóra küldtek. A frakció többsége az önkormányzati képviselőkkel együtt a Fidesznél talált politikai menedéket, létrehozva az MKDSZ-t. Szavazóinkat a Fidesz vezette szövetség mögé állítottuk. Amikor a pártot a bírósági döntés újból talpra állította, a helyzet annyiban változott, hogy a szövetségben már nem egy, hanem két párt lett.
Parlamenti frakciónk létszáma és minősége, tagságunk erősödése és a nyelv, amin egyedül mi beszélünk, alkalmassá tenné a pártot az önálló megméretésre, de a szövetség hiteles irányvonala és a nemzeti érdek elsőbbsége arra késztet minket, hogy ez utóbbit ne kockáztassuk. A két párt együttműködését a felelősség és a kölcsönös tisztelet jellemzi. Így van ez akkor is, ha mindketten úgy érezzük, mint az idős házasok, hogy ők hozzák a nagyobb áldozatot. A helyi szervezetek szintjén is, az esetek elsöprő többségében sikerült megegyezni a jelöltek személyében. Van néhány település, ahol az egyik fél képviselői a párt országos népszerűségét maguknak tulajdonítják, és megalázó ajánlatokat tesznek a partnernek, vagy a másik fél lép fel vélt vagy valós erkölcsi fölénye tudatában aránytalan elvárással. Ezeket kellő önuralommal és felelősséggel kezeljük.
A KDNP álláspontja a következő: ahol nincs más megoldás, jelöltjeinknek lehet önálló képviselői listát állítani, viszont a szövetségnek csak egy polgármesterjelöltje lehet, ezért a KDNP a Fidesz jelöltjével szemben nem állít önálló jelöltet. Ez áldozat? Igen. Annak tudatában hozzuk, hogy részei vagyunk annak a politikai erőnek, amely egyedül képes megteremteni a nemzeti egységet, ami ma a legfontosabb.

A szerző országgyűlési képviselő (KDNP)