A kritikátlan massza

Ez az írás sokaknak nem fog tetszeni. Már régen megfogadtam, hogy a budapesti biciklistákkal kapcsolatos véleményemet a továbbiakban magamban tartom. Valami olyan ellentét feszül a cangások, a gyalogosok és az autósok között, ami már-már egy hideg polgárháború határát súrolja. A biciklis felvonulás, a Critical Mass, mint mozgalom, úgy hirdeti magát, hogy „Közös fellépéssel folyamatos nyomást gyakorlunk a döntéshozókra”. Ezt a folyamatos nyomást becsomagolják abba a látványos vízióba, hogy „nem autómentes, hanem kerékpáros várost szeretnénk”. Hát igen. Ők szeretnék, mi meg nem annyira. Az utóbbi években Demszky Gábor jóvoltából – aki az illegalitásban gyalogolt utoljára, az meg igen régen volt – hihetetlen előnyöket és önérzetet szereztek a biciklisták. Nem vált a javukra: néha az az érzésünk, hogy a maguk képére akarják formálni a várost, amely erre alkalmatlan.
Először is, a biciklistára a KRESZ szabályai pontosan úgy vonatkoznak, mint a Mercedesben ülőre. Csakhogy az autósok ugyanolyan fegyelmezetlenek és hajlanak az agresszivitásra, mint az egész mai magyar társadalom. Idegesíti őket a cikázó bicikli, ha pedig meghúzzák vagy megsértik az autójukat, azt csak cascóból fizethetik, elvesztvén a bónuszaikat, mert a biciklisták fellelhetetlenek és nincs biztosításuk. A kerékpárosok ezért inkább a járdán hasítanak. Bár a Critical Mass csütörtöki felvonulásának felhívása szerint „Tartsd be a forgalmi szabályokat, ne használd a járdát!” A felszólítás kiötlői nyilván tudják, hogy a biciklizők nem tartják be a közlekedési szabályokat, és vígan hajtanak a gyalogjárdán. Aminek a nevében is benne van, hogy a gyalogosé. A budapesti járdák gyalog is tömöttek, nincs mit csodálkozni azon, hogy sokan haragszanak a biciklistákra. A bicikliutat ugyanis úgy képzelik el nálunk, hogy a járdából elkülönítenek egy darabot. Az autó és a kerékpár koccanásakor a kerékpáros rendszerint rosszul jár, a gyalogost viszont lehet terrorizálni. Ne feledjük, hogy nem kerékpároznak az idősek, a kisgyerekek, a gyerekkocsit tologatók, a turisták és azok, akiknek nincs autójuk. A biciklisták sokszor áthajtanak a zebrán, az egyirányú utcában szembejönnek, mit nekik piros lámpa, kivágnak mögüled, a járda közepén repesztenek, ha nem ugrasz félre, neked hajtanak, rád csengetnek. Nem azért, mert gonoszkodni akarnak, hanem mert így a legkényelmesebb. Sőt, van ahol üres a kerékpárút, mert jobb a járda. Az a járda, amibe belógnak az autók, elvéve azt a kis folyosót is, amin haladnánk.
Az autónak rendszáma van, a motoroknak szintén, a kerékpáros anonim, tettéért nem felel és nem vonható felelősségre. Azért ez hajmeresztő. A kedves biciklista kiboríthatja a kisbabát a kocsiból, elszáguldhat, és csak nézhetnek utána. Vidéken a kerékpár komoly közlekedési eszköz, az én öreg Blücher Radomra rá volt csavarozva a nevem és a lakcímem, bárki leolvashatta róla. Ilyen ma nincs. Ha egy autós gázol, megy a bíróságra. Ha egy biciklis dönt fel, eltűnik a forgalomban. Értem én Lukács Andrást, hogy Budapest tiszta levegője fontos, és a kerékpárosoknak sem könynyű. Aki ebben a városban biciklire ül, és nem oxigénpalackkal közlekedik, súlyosan vét az egészsége ellen. A másik, hogy kerékpáron az autókkal és buszokkal együtt közlekedni tiszta rizikó. Akinek nincsenek jó reflexei, nincsenek acélból az idegei, aki pánikba esik, ha két autó közé szorul, az ne üljön biciklire. Az idétlen Bubi nevű utcai kerékpárbérlő terve újabb merénylet a gyalogosok ellen, kell ennél nagyobb nyomásgyakorlás? Darwin lenéz egy felhőről, és csettint, Budapesten működik az evolúció!