Délvidéki melankólia

A Balkán eljött a Délvidékre – jellemezte Herczeg Ferenc (maga is bánsági, verseci születésű) az 1918-as impériumváltás után kialakult helyzetet. A sokszor körmönfont, helyenként kifejezetten szemérmetlenné váló, vad sovinizmusba átcsapó nagyszerb nacionalizmus azóta többször új erőre kapott a ma Vajdaságnak nevezett területen. A berendezkedő szerb–horvát–szlovén állam gyakorlatilag a templomokba és a magánérintkezésbe száműzte a magyar nyelvet – a kezdetekkor a sajtó is csak szláv nyelven jelenhetett meg. Az iskolákat államosították, csupán a szerb vagy a vegyes tannyelvű oktatási intézmények kaptak működési engedélyt. A húszas-harmincas években számtalan szlávosan csengő vezetéknevű – a Kovács is közéjük tartozott! – diákot köteleztek arra „névelemzés” alapján, hogy szerb osztályban tanuljon. Az 1918-as fordulat után több mint nyolcvanezer magyar távozott (majdnem a felét kitoloncolták) a későbbi Jugoszláviából, megkezdődött a betelepítés, amely a titói időszakban is folytatódott. Az elcsatolt területen meglévő relatív magyar többség így hamar megszűnt. Tetézte ezt a második világháború alatti újvidéki és zsablyai magyar atrocitásokért bosszút álló partizánok népirtása, a németek elüldözése is.
Az újvidéki származású író-újságíró Hornyik Miklós kötetéből minden szenzációs túlzás, felhajtás nélkül bontakoznak ki a tények. Hornyik – aki korábban a vajdasági Magyar Szó munkatársa, az újvidéki televízió szerkesztője volt – alapvetően a két háború közötti sajtóról, a Vajdaságban nehéz körülmények közepette megszülető magyar irodalom reprezentánsairól ír, mégis a háttérben folyamatosan jelen van a kisebbségi lét természetes helyi kísérőjévé vált elnyomatás. A saját tapasztalatokon, a barátok sorsán keresztül személyes élménnyé sűrűsödő sorshelyzet adja a második és a harmadik rész irodalmi elemzéseinek alaphangját. Az 1991-ben, a jugoszláv háború idején menekülésre kényszerülő szerző nagyszabású tanulmányai, kisebb cikkei mellett a korra jellemző kortárs levelekből, írásokból is idéz, így Csorba Béla írónak a jugoszláviai háborúba szólító behívóparancsot elutasító üzenetéből vagy Szeli Miklós nosztalgiázó, régi törzsasztalokat idéző soraiból.
Nem kerüli a korábbi polémiákat sem, helyet kap a kötetben a Bányai Jánosnak, illetve a Szerbhorváth Györgynek címzett, a vita hevében nagyon kemény hangúvá érő kritika. Hornyik szövegeiben váratlan anekdotákra is bukkanhatunk, így Rákosi Mátyás aggodalmaskodó, fiuk politikai nézetein megrökönyödő szüleivel készített interjú keletkezéséről a két világháború között vagy éppen Weöres Sándornak az eperpálinka fogyasztása közben írt újévi köszöntőjéről („Újévi köszöntés Újvidékre: / kétszeres legyen a libagége. / Újévi köszöntés Novi Sad-ra: / hétszeres legyen a borjú szája”). A kötetet átszövő melankólia teszi az olvasó számára is hitelessé a választékos szépséggel megírt sorokat.
(Hornyik Miklós: Meghasonlásunk története. Délvidéki könyv. Timp Kiadó, Budapest, 2009. Ára: 3500 forint)