Drága jó tanácsadók a négyes metró építkezésén

Vizsgálja az Állami Számvevőszék a 4-es metró építkezésének költségeit. Ha valami különösen érdekelheti a főváros – és az ország – lakosságát, hogy miért a világ alighanem legdrágábban és leglassabban épülő földalatti vasútja a miénk, ez a revízió az. A számvevői jelentés eddigi részletei, adatai egyelőre titkosak, a Magyar Rádió információi alapján annyit tudhattunk meg, hogy eddig 21 milliárd forintot fizettek ki a tanácsadók és külső szakértők díjazására, ez a pénz – huszonegyezermillió forint! – elgondolkodtatóan soknak tűnik. Még az indulás óta duplájára hízott beruházási főösszeg arányában is. A rádió híreiben 380 milliárdról lehetett hallani, gyarló emlékezetem szerint 500 körülire várható a projekt végszámlája, van még tehát megspórolható közpénz is benne, ha végre megszabadul Budapest az eddigi gazdáitól, és tiszta kezekbe kerül a fővárosháza pénztárának a kulcsa.
Józan ésszel, egyszerű etimológiai megközelítéssel utánagondolva, már az is jogos kérdés: milyen hasznos tanácsokat adhattak e fantomszerű szakértők egy ennyire fontos, a köz állandó figyelme kísérte építkezéshez? Ha gyorsabban, tervszerűbben, flottabbul, a város és lakói életét kevésbé zavaróan mentek volna, mennének a dolgok, biztosan megéri némi tisztes pénzzel honorálni a jó tanácsokat, az építkezés története azonban úgy szólván botrányok és műszaki problémák története, emlékezetes, hogy az előzőleg „lefúrt” mélyállomásokat vissza kellett magasítani, betonozni az érkező fúrópajzs járószintjére, most a megrendelt import metrókocsik és a pálya közti kompatibilitási vita miatt kell majd „szakértői díjat” fizetnünk, amennyiben az ügyvédek munkabérét is ide soroljuk. (Ab ovo meg kellene vizsgálni, kinek a „jó tanácsára” lökték félre az oroszok ajánlatát, miszerint ők a gyorsan és olcsón végigfúrják az alagutat a dollármilliárdnyi államadósságuk egy részének a terhére.)
Ám a java csak most jön a közszolgálati rádióban elhangzott – a lapunk szeptember 23-i számában is olvasható – tudósításnak. Nyilatkozott a hír kapcsán egy újabb szakértő – nyilván a szakértői és tanácsadói díjak mértékének (sztdm) tudós szakértője –, aki azt mondta: egyáltalán nem túlzott a szóban forgó összeg egy közel négyszázmilliárdos építkezéshez arányítva, ez másutt is nagyjából ennyi, más országok hasonló projektjeihez is ennyit számolnak hozzá; egyébiránt nálunk a legtöbb pénzt a mérnöki munkára kellett kifizetni. Vegyük csak sorra, mi van e mögött a megnyugtatónak szánt érvelés mögött, ami egy szemernyi kétely felvetése nélkül szállt ki a magyar éterbe az „emeregy” összes hullámhosszán. Elhiszem, hogy sok más országban is szépen hozzászámolnak ennyit, euróban, dollárban a nagy állami beruházásokhoz, olaszok, spanyolok, görögök, belgák, osztrákok, szlovákok és horvátok stb. körében éppúgy virul a korrupció, mint nálunk, a földkisajátításoktól a nagy kivitelezők és beszállítók kiválasztásán át az ehhez szükséges tanácsadói pénzek kiosztásáig. Erre hivatkozni tehát pont olyan, mint a tíz-húsz százalék vendéglői borravalóra, ami akkor is jár, ha koszos az abrosz, és a pincér hidegen hozza ki a levest, tényleg ennyi a szokásos jatt, nem is sok, ha nem én fizetem. Kérhetek róla tanácsadói számlát is, ha a főnök az mondja: legközelebb menjünk máshová, ha itt nem tetszik.
Néhány konkrét példa arra, mik ezek az indokolt többletkiadások: a nyilvánosságra került információk szerint a főváros közlekedési vállalata több mint 530 millió forintot fizetett ki jogi tanácsokra (ámbár van saját jogi főosztálya), az egyik megbízott ügyvédi iroda a szerződésben rögzített, nem szerény óradíján felül extra sikerdíjat is felszámolhatott; egy tanácsadással foglalkozó kft.-vel öt évre szóló, hárommilliárd forintos keretöszszegre (!) kiterjedő megbízási kontraktust kötött a BKV vezetése, amiből 154 millió forintot ki is fizettek. A számvevői iratátvizsgálás szerint az öszszeg nem állt arányban a tényleges teljesítéssel. Képletesen szólva a borravalózás igencsak nagyvonalúan ment a székesfőváros nagyurai részéről, azzal az apró szépséghibával, hogy nem a magukéból, hanem a mások pénzéből, adóforintjaiból.
Lényeges különbség viszont az ellenérték felől nézve a kérdést, hogy a találomra felsorolt országokban van látszata is az emberek zsebéből finanszírozott terveknek a miénknél sokkal gyorsabban és olcsóbban épülő metróvonalak, autópályák, hidak, alagutak, vasútvonalak formájában. Nézzük csak azt a bizonyos „mérnöki munkát”, amire a megkérdezett szakértő hivatkozott. Mindenféle és -fajta építőmunka költsége két részből áll: tervezésből és kivitelezésből. Ha jók, pontosak a műszaki, organizációs stb. tervek, résztervek, nem lehet gond a megvalósításukkal – az Uvaterv és Főmterv régi, jó hírű cégek –, s ha szakszerű, alapos a gazdasági terv – a költségvetés – nincs probléma a rendszeres finanszírozással. A tervezési díjak a beruházás fix költségei, jogszabályok, normák alapján számítják és fizetik ki. A menet közben felmerülő, nem várt nehézségek esetére tartalékot képeznek, a költségkeret magába foglalja a tervezői művezetés, mindenfajta műszaki ellenőrzés, póttervezés díját, az egyeztetések, értekezletek, tanulmányutak, ünnepségek, a kommunikáció, píár, kitüntetések stb. rezsijét. A 4-es metró építését jelenleg irányító létesítményi főmérnök neve és havi illetménye ismert, nem keres rosszul, a tudása és munkája biztosan többet ér, mint a jegybankelnöké, aki eddig nagyjából ugyanannyit nyalt fel havonta a közös kasszából.
Hogy ki volt név szerint a Pesten 1894 és 1896 között megépült kisföldalatti főmérnöke, fő-építésvezetője, nem ennyire ismert, a fővárosi levéltárban utána lehetne nézni. A kontinensen elsőként nálunk készült el, gyorsan és kitűnő minőségben, a főváros által jóváhagyott költségvetéssel bizonyosan forintra-fillérre elszámoltak. Erősen kétlem, hogy külső tanácsadókra, szakértőkre kellett volna elszórniuk az adófizetők drága pénzének tíz percentjét. A projekt tervezői és megvalósítói kellően képzett, tudással, leleménynyel, szakmai tisztességgel, becsülettel, köztisztviselői hűséggel, emberi méltósággal felvértezett, derék magyar emberek voltak.
Az Állami Számvevőszék az eddigi vizsgálatai alapján feljelentést tett a Fővárosi Főügyészségen.