„Ha valaki nem jut ki időben mondjuk egy izraeli rakétatámadás során, azt már temetni sem kell” – mondja
vigyorogva Hasszán, majd elkomorulva hozzáteszi: nemrég egy tizenhét éves fiú veszett ott az egyik alagútban.
*
Háztól házig
A Gázai övezetben 1990 óta használnak alagutakat áruk és emberek be-, illetve kicsempészésére. A kereskedelmi alagutakon kívül vannak kifejezetten harcászati célokra létrehozottak is, ezeket a Hamasz ellenőrzi, gyakorlatilag az összes nagyobb lakott település házait összekötik. Abból a célból hozták létre őket, hogy a mudzsahidek úgy tudjanak harcolni az izraeli haderővel, hogy nem teszik ki magukat a repülőgépek és a felszíni egységek zárótüzének. Bevett harci stratégia, hogy egy épületből tüzet nyitnak az IDF egységeire, majd mikor az IDF össztűz alá veszi az épületet, az alagsorban található alagúton keresztül menekülnek át, és szerveződnek újra egy másik épületben.
A Hamasznak több mint ötszáz alagútja van az övezetben, ennek jelentős része Egyiptomba nyúlik Rafahon keresztül, illetve Izraelbe. A Hamasz az elmúlt egy évben monopolizálta a dohány és az olaj behozatalát, jelentős anyagi haszonra téve szert. Fegyvereket a Sínai-félsziget beduin törzseitől vásárolnak, a beduinok közvetítésével jutnak el hozzájuk Irán, de a Hezbollah és más iszlamista csoportok fegyveradományai is.
Sok palesztin azt választja, hogy nem vár az izraeli, illetve az egyiptomi vízumra, hanem alagúton keresztül hagyja el az övezetet. A Hamasz általában még az ellenzékieknek is megengedi a távozást, de az övezetből való kijutást mindenkinek magának kell finanszíroznia. Az idős, beteg embereket az alagút tulajdonosai általában erős altatókkal, nyugtatókkal kábítják el (ezt gyakran maguk az utazók kérik), hogy ne okozzanak problémát az átkelés során. A testüket hordágyon viszik át az egyiptomi oldalra, ahol már várják őket.
Izrael és Egyiptom minden hónapban támadja az alagutakat, az ilyen támadások során meghalt vagy megsebesült munkásokról, illetve katonákról semmilyen statisztikai adat nem készült.
