Etikai dilemmák helyett ijesztgetés

Kárpáti György
2010. 10. 02. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mi történik, ha Mary Shelley kétszáz éves Frankenstein-történetét Cronenberg cyber-világával ötvözzük, és egy kortárs horrorba ágyazzuk? Ez a kérdés fogalmazódhat meg a nézőben a Hibrid című, Vincenzo Natali tabudöntögetőnek és korábbi munkái alapján mélylélektaninak szánt horrorfilmjével kapcsolatban. Kétségtelen, hogy ha valaki, a létkérdéseket feszegető formalista független filmeken (Semmi, Kocka) edződött Natali képes lehetett volna maradandót alkotni egy sztárokkal támogatott, jelentős költségvetésű, európai részvételű koprodukcióban, ám az eredmény minden tekintetben rácáfol a várakozásokra.
A Hibrid két tudós hősét szuperegóján kívül az orvostudomány legszebb motivációi (halálos betegségek ellenszerének kikísérletezése) hajtják genetikai kutatásaik során, ám a horror hagyományainak megfelelően a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt laboratóriumi keretek között eltervezték: a létrehozott szuperlény gyilkos ösztönöktől hajtva agresszívan a teremtői ellen fordul.
A tudományos-fantasztikus irodalom által különösen kedvelt területre tévedt a kanadai rendező, egy olyan zsáner világába, amelyben nem ismeretlenek a társadalom és a tudomány legújabb problémáira vonatkozó szimbolikus utalások, s amelyben – a zsigerin túl – olykor egészen pontosan megfogalmazott üzenetet is dekódolhat a néző.
A Hibrid azonban nem nyújt többet az elfásult vizuális közhelyeknél. A cselekmény előrehaladtával mind alantasabbá váló, később banálisba forduló mozin eluralkodik a rendezői álkomolykodás, a hollywoodi modorosság és a látványt ideig-óráig biztosítani igyekvő számítógépes trükközés. Szándéka ellenére a Hibrid nem képes intellektuális élményt nyújtani, s a genetikai kísérletek kínálta etikai dilemmák helyett az olcsó ijesztgetést, bizarr szexualitást és a horror Hollywood által már lejáratott stílusjegyeit ismételgeti. A filmből ráadásul teljesen hiányzik a Frankenstein és teremtménye közötti lélektani kötődés, de a gondolatisága igen távol esik a Cronenberg-univerzum (A légy, Karambol, Videodrome) valódi mélységeitől is. És ezt semmilyen vizuális túlburjánzás nem képes feledtetni.
(Hibrid. Színes, feliratos, kanadai–francia–amerikai thriller, 104 perc, 2009. Rendező: Vincenzo Natali. Forgalmazó: Budapest Film.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.