Ítélet az évfordulón

A hatalom számára nem maradt más, mint a kiürített tér és a rendőrterror. Gyurcsány ráadásul ezzel igazolhatta saját régi felfogását, amely szerint az ellenzék és hívei kóbor kutyák gyülekezete, telepre kell őket szállítani. Az illegitim miniszterelnök demonstrálhatta, hogy ő a törvényes rend őre

Kedden döntött a Legfelsőbb Bíróság a négy évvel ezelőtti Kossuth téri eseményekről. Úgy határozott, hogy a 2006. október 23-án hajnalban a Parlament előtt végrehajtott rendőri akció jogellenes volt, a délután három és négy között az Alkotmány utcában lebonyolított tömegoszlatás pedig szabályszerű. Mindezt természetesen csak a gyülekezési jog alapján mondták ki, az nem volt a per tárgya, hogy a tömegoszlatás közben a rendőrség törvényesen használta-e a különféle kényszerítőeszközöket. Egy-egy, vagyis döntetlen. Sokan így vélekedtek utólag az ítéletről. A bíróság a mérleg mindkét serpenyőjébe bedobott egy-egy érvet. Állásfoglalása kiegyensúlyozottnak tekinthető. Egyik fél sem vádolhatja az öttagú felülvizsgálati tanácsot politikai részrehajlással.
A történet, amely a most lezárult bírósági eljárás témája, hogy ne mondjam, tényállása volt, a következőképpen indult. A közrádióban 2006. szeptember 17-én elhangzott Gyurcsány Ferenc balatonőszödi beszéde. Ekkor derült ki, hogy májusban a frissen megválasztott miniszterelnök egy zárt frakcióülésen egyebek közt kijelentette: hazugsággal nyerték meg az országgyűlési választásokat. Nyilvánvaló volt, hogy amit mondtak, az nem igaz. Hazudtak reggel, éjjel meg este. Gyurcsány másfél éven át majdnem beledöglött abba, hogy úgy csináljon, mintha kormányozna, de valójában nem tett semmit. A Parlament előtt még aznap tüntetés kezdődött.
Csak mellékesen jegyzem meg, máig sem tudjuk, hogy szeptember 17-én ki hozhatta nyilvánosságra az őszödi beszédet. Sejthető, hogy maga Gyurcsány Ferenc és egykori segítője, a hackereket alkalmazó Szilvásy György állt a háttérben. Lapunk a múlt év második felében felkérte az adatvédelmi biztost: vizsgálja meg, miért nem válaszolt érdemben a kiszivárogtatással kapcsolatos megkeresésünkre Balajti László, a nemzetbiztonsági hivatal vezetője és felettese, Juhász Gábor titokminiszter. Tudomásunk szerint Jóri András betekintett az aktába. Csak remélni tudjuk, hogy az új titokgazda lépni fog, s bárki volt is a szivárogtató, megismerhető lesz a személye.
A Kossuth tériek egyébként azért keresték meg az események után a bíróságot, mert szerintük a rendőrség alkotmánysértően bánt velük. Gyurcsány ugyanis hiába remélte, hogy a tüntetők beleunnak a demonstrációba, és hazamennek. Nem mentek haza, sőt a rendőrség tudomásul vette, hogy október 25-ig folyamatosan tiltakoznak a téren. Ez ugyanakkor keresztezte a hatalom számításait, hiszen október 23-ra megemlékezést hirdettek az Országház elé. A kormányzat több mint 50 magas rangú külföldi személyiséget hívott meg az ünnepre. A Miniszterelnöki Hivatal – nyilván szorult helyzetében – úgynevezett területfoglalási engedélyt kért Demszky Gábor Fővárosi Önkormányzatától az október 20-a és november 4-e közötti időre. Kísérlete alkalmatlan volt a cél elérésére, hiszen a területfoglalási engedély kereskedelmi és kulturális rendezvények megtartásához szükséges. Például perecárusok vagy zenekarok kérnek ilyet. Állami ünnephez vagy a gyülekezési jog gyakorlásához nem kell lefoglalni a területet.
Erre rájöhetett a miniszterelnökség is, mert alkuba bocsátkozott a Kossuth tériekkel. Azt javasolta: október 22-én éjjel hagyják el a környéket, és engedjék meg, hogy a hatóság tűzszerészeti, biztonsági ellenőrzést végezzen. Jegyzőkönyvet is felvettek erről. Természetesen cselről volt szó, a kormányzat nem is akarta teljesíteni a megállapodást. Ezért amikor a rendőrég állítólag kést, baltát és más veszélyes eszközöket is talált, a demonstrálókat többé nem engedte vissza. A bírósági adatok szerint az ünnep reggelén 500-1000 főnyi demonstráló jelent meg a Kossuth tér és az Alkotmány utca találkozásánál, így tiltakozva az ellen, hogy hajnalban kiszorították őket a Parlament közeléből. Szerettek volna oda visszatérni. Gergényi Péter budapesti főkapitány azonban kordont állíttatott fel, s bár ilyen fogalom a rendőrségi törvényben nincs, műveleti területté nyilvánította a környéket. A huzavona délután 3-ig tartott, majd a hatóság fokozatosan a Bajcsy-Zsilinszky út irányába terelte az állandóan újjászerveződő, felbukkanó csoportokat. Ezután a Deák tér és az Astoria következett. A Fidesz ünnepi nagygyűlése az Astoriánál délután 4-kor ért véget. Az ünnepség résztvevői nem sejthették, hogy hamarosan csapaterőt vetnek be ellenük: a környéken felvonul a lovas rendőrség, beindul a vízágyú, működésbe lépnek a vadászpuskák és a könnygázgránátok. Kezdetét veszi a kardlapozás, a gumibotozás, az ártatlan járókelők megbilincselése és előállítása.
A Fővárosi Bíróság elsőfokú ítélete még azt tartalmazta, hogy a tüntetők a Kossuth téren és az Alkotmány utcában is erőszakosan léptek fel: a Parlament előtt veszélyes eszközöket tartottak maguknál, az Alkotmány utcában pedig megdobálták a rendőröket. A Legfelsőbb Bíróság szerint az őszödi beszéd után rendkívüli körülmények uralkodtak a Kossuth téren, a tiltakozók hosszú demonstrációra rendezkedtek be. Éppen emiatt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy saját ellátásukhoz különféle eszközökre volt szükségük. A sátrakban főztek, fűtöttek. Jelenlétük azonban mindvégig békés volt, a kést, baltát nem fordítottak senki ellen, a 36 napos demonstráció idején nem történt erőszakos cselekmény. A tüntetés nem veszítette el békés jellegét október 22-én éjjel sem, amikor a rendőrség tűzszerészeti és biztonsági ellenőrzést tartott. A Kossuth tériek maguk gyűjtötték össze és adták át használati tárgyaikat a hatóságnak. Arra nem lehet hivatkozni, hogy azért kellett eltávolítani őket, mert veszélyes eszköz volt náluk. Távozásuk után semmilyen eszközzel nem rendelkeztek. Mindezek miatt jogellenesen küldték el őket, ez a szabálytalan tömegoszlatással volt egyenértékű. Az Alkotmány utcai rendőri fellépés viszont megengedhető volt – tartalmazta az ítélet. Mondhatjuk: ha a Kossuth tériek – a rendőrséggel kötött megállapodás alapján – 23-án is a tér egy elkerített részén maradhattak volna, nem juthattak volna el a Bajcsy-Zsilinszy út és a Deák tér érintésével az Astoriáig. Ebben az esetben viszont nagyon csúnya kép tárult volna a forradalom 50. évfordulóját ünneplő hazai és külföldi vendégek elé. Zászlófelvonás, ünnepi beszéd a tér egyik oldalán, a Gyurcsány távozását követelő sátorozó, skandáló, elégedetlen tömeg a másikon.
A hatalom számára nem maradt más, mint a kiürített tér, és a rendőrterror. Gyurcsány ráadásul ezzel igazolhatta saját régi felfogását, amely szerint az ellenzék és hívei kóbor kutyák gyülekezete, telepre kell őket szállítani. Az illegitim miniszterelnök demonstrálhatta, hogy ő a demokrata és a törvényes rend őre, aki egyedül alkalmas arra, hogy féken tartsa ezt az országot. Ezért az önkormányzati választáson is a balliberálisokat kell hatalomra juttatni. Így maradhatott Budapest főpolgármestere Demszky Gábor.
Az államapparátus eddig nem tudott megbirkózni azzal a feladattal, hogy tisztázza: ki milyen szerepet vitt az őszödi beszéd kiszivárgása után a rendőrattak előkészítésében, lebonyolításában, a jogállam alapvető normáinak megsértésében. Az Országgyűlés emberi jogi bizottságának tényfeltáró albizottsága most előmozdíthatja, hogy néhány adat a felszínre kerüljön akkor is, ha a hivatalos emberek, köztük a volt rendőri és politikai vezetők menteni próbálják magukat, nem emlékeznek úgymond semmire. A közeli időkben legalább meg kell nevezni a fő felelősöket, másképp nem állhat helyre a társadalmi béke. A mostani per ítélete adalék az őszödi történethez.