Mintha csak kedélyes sörözgetés után állnának – ülnének és feküdnének – be a kamera elé, úgy néznek velünk szembe a kiállítás első részében egy hatalmasra nagyított fotográfiáról a bécsi Secession tagjai. Pedig ha fogyott is belőle aznap valamennyi, egyáltalán nem a jóféle nedű állt aznap az érdeklődés középpontjában: a csoport egyik legnagyobb vállalkozását vitte végbe akkoriban, 1902-ben, amikor megrendezte Ludwig van Beethovennek szentelt kiállítását, amelynek festményei, szobrai, grafikái egyetlen hatalmas gesamtkunstwerkké, összművészeti alkotássá álltak össze a művészet végtelen hatalmát hirdetve. Nagy éve volt ez a Secessionnak, öt évvel az első nagy év, az 1898-as után. Az 1897 áprilisában megalakult csoportosulás 1898 januárjában megindította a Ver Sacrum (Szent Tavasz) című folyóiratot, márciusban megrendezték a csoport első kiállítását (amelyet még huszonkettő követett), novemberben pedig felavatták a Secession Joseph Maria Olbrich által tervezett, ma is kiállítóteremként szolgáló épületét, amely igazi ékszerdoboz, a bécsi szeceszszió egyik legszebb alkotása. Igaza volt Carl Mollnak, aki tekintélyes festőként nemcsak tagja volt a csoportnak, de kiváló tollforgató is, amikor azt írta: „A művészet városaként feledésbe merült, gyakran szánalommal illetett Bécs egyszeriben összeköttetésbe került az egész világgal. A »Ver Sacrum« szárnyra kel, beszámol jelenlétünkről, és odakint hónapról hónapra növekszik a Bécs ébredése miatti csodálkozás, sokasodnak a baráti szavak, a jókívánságok a világ minden tájáról…”
A bécsi szecesszió világsikere azóta is tart, mára a kulturális turizmus egyik meghatározó tényezője lett. Nyilván nem kis része van ebben annak, hogy 1986-ban befejeződött az egyik fő mű, Klimt Beethoven-frízének a restaurálása, majd annak, hogy 1998-ban a bécsi Albertina több mint háromszáz alkotás bemutatásával emlékezett meg a csoport nyilvánosság elé lépéséről. A centenáriumi kiállítás kurátora, Marian Bisanz-Prakken, a bécsi Albertina művészettörténésze állította össze a budapesti tárlat anyagát is, amelynek magját az Albertinában őrzött grafikák adják, de kölcsönöztek alkotásokat más jelentős osztrák múzeumokból, sőt tengerentúli magángyűjteményekből is. A Szépművészeti Múzeum anyagából mintegy negyven alkotás látható a tárlaton, a társkurátorok, Gonda Zsuzsa és Bodor Kata, a grafikai gyűjteményének művészettörténészei a katalógusban bemutatják a bécsi szecesszió hazai recepcióját, illetve múzeumi gyűjtésének történetét is.
Olyan fő mű indítja az összeállítást, mint a kiállítás címadó képe, Klimt 1899-es Nuda Veritasa, amely Schillertől vett idézettel óvja a művészt attól, hogy mindenkinek tetszeni akarjon. A mintegy félszáz Klimt-mű többsége rajz, női aktok, amelyek az élet titokzatos középpontját jelentő erotika hatalmát hirdetik, vagy éppen vázlatok a Beethoven-frízhez, illetve a bécsi egyetem számára festett, visszautasított, a festő által visszavásárolt, végül a második világháborúban elpusztult képekhez, az Orvostudományhoz, a Jogtudományhoz, a Filozófiához. Három festmény képviseli Klimt 1900 körüli tájfestészetét, egy kép portréművészetét, igazi szenzáció, hogy sikerült megszerezni Japánból az 1903-as Az élet küzdelem (Az arany lovag) című művet s az Áramló víz című vásznat New Yorkból. A halvérűek című tollrajz pedig, amely utóbbi kép előzményének tekinthető, nemrégiben bukkant elő egy magángyűjteményből, a budapesti tárlaton mutatják be először a nagyközönségnek.
Nemcsak az osztrák, de a Secession kiállításain bemutatkozott külföldi művészek alkotásai között is szerepelnek szép számmal figyelemre méltó alkotások Paul Cézanne-tól Renoiron át Ferdinand Hodlerig. Némelyikük, mint például Fernand Khnopff, Jan Toorop, George Minne olyan jelentős volt a csoport számára, hogy a Ver Sacrum különszámot szentelt műveiknek. Mások ezért fontosak a budapesti látogató számára, mert műveiket bécsi bemutatásuk alkalmával megvette a Szépművészeti Múzeum, illetve elődje, az Országos Képtár, mint például Segantini Az élet angyala című alkotását. Ez egy kicsit vigasz is azért, hogy a magyar kortársak közül csak kevesen kísérték figyelemmel a bécsi szecesszió mestereinek munkásságát, illetve azért, hogy csak egyetlen magyar alkotóról tudunk, aki a Secession tárlatain szerepelt: Kövesházi Kalmár Elzáról, aki egy császári aladmirális gyermekeként Bécsben született. Tudott angolul, franciául, németül, olaszul. Magyarul hibásan beszélt, később mégis Budapestre költözött, s ma a magyar art deco kiemelkedő jelentőségű alkotójaként tartjuk számon.
(Nuda Veritas – Gustav Klimt és a bécsi Secession kezdetei 1895– 1905, Szépművészeti Múzeum, 2011. január 9-ig.)
origo.hu
Itt vannak az ötös lottó legfrissebb nyerőszámai
