Meg kell szüntetni az etnobizniszt!

O lvastam Joó István valóságot tükröző írását a Magyar Nemzet szeptember 17-i számában. A kisebbségi önkormányzatiság visszásságai címmel a számomra ismerős etnikai bizniszről. Jó volna őszinte véleményt hallani e törvényes, ám ellenőrizhetetlen, korrupt kisebbségi választásról.
Nem jogászkodásra van szükség, hanem konkrét miniszteri intézkedésre. Legfontosabb lenne az automatikus állami pénzügyi támogatás (hétszázezer forint) megszüntetése és csak a vegytiszta nemzetiségi munka támogatása az önkormányzatok részéről, ha van erre keret. Kormányrendeletben kellene szabályozni, hogy a nyelvi, kisebbségi helyi és megyei képviselők nem kaphatnak tiszteletdíjat, társadalmi munkában végezzék feladatukat. Az országos elnökök is csak minimálbért kapjanak.
A Kádár-rendszerben négy nyelvi nemzetiségi országos szervezet működött, a német országos (Verband der Ungarndeutschen) és helyi munkásai társadalmi munkában végezték feladatukat. S csak német nyelven tárgyaltunk az akkori körülmények – gulaschkommunismus – között. Tizenhat éve harcolok az etnobiznisz ellen, eredménytelenül. Talán most elérhetnénk valamit. Sürgősen kezdeményezzenek kormányrendeletet a tizenkét vagy kevesebb valódi nyelvi nemzetiség fennmaradásának védelmében. Az etnobiznisz sokba kerül a költségvetésnek és például a német nyelvi nemzetiség teljes asszimilációját jelenti. Politikailag káros lesz, ha nem hoz az új kormány határozott törvénymódosítást e témában. Most még lehetséges!
Újpesten tizenegy nyelvi nemzetiség indít jelölteket; a cigány népcsoport etnikum, ők a 12. kisebbség, jelöltjei cigányok. Két „német” kisebbségi újpesti jelöltről konkrétan tudom (jelenleg is képviselők), hogy nem ismerik a német nyelvet. Tapasztalatból tudom azt is, hogy Baranyában és másutt is vannak német kisebbségi önkormányzati képviselők, akik nem tudnak németül, az ülések magyarul folynak, s látszattevékenység zajlik. Inkább kevesebb legyen az ál- (kisebbségi) önkormányzatok száma, mint ez a hazug állapot, ami a kisebbségi nyelvi önkormányzatokat illeti.
Az országos tizenkét nyelvi nemzetiségi önkormányzattal teljesen felesleges az Országos Választási Bizottságnak (OVB) konzultálnia, hisz nekik érdekük, hogy ez a „törvényes”, ellenőrizhetetlen, korrupt választási gyakorlat megmaradjon. A helyi választási bizottságok nem vizsgálhatják, hogy a nemzetiségi jelöltek tudnak-e németül, szerbül, horvátul, szlovénul, ukránul, ruszinul, örményül, szlovákul, bolgárul, lengyelül, románul, görögül. Valami itt nem stimmel! Azaz lehet hazudni, csalni törvényesen, következmények nélkül. Az OVB-nek kezdeményeznie kellene, hogy országosan vizsgálják meg, beszélik-e a nyelvi nemzetiségi képviselőjelöltek a népcsoportjuk anyanyelvét, értik, írnak-e a megjelölt közösség nyelvén? A delegáló civil szervezetek munkáját is át kell világítani.
Szigorúan külön kell választani a hatszázezres roma lakosság, etnikum kérdését: külön törvényben kell szólni a nyelvi nemzetiségekről, sőt a német, horvát, szlovák népcsoport egészen más elbírálást igényel, mint a néhány száz vagy ezres kisebbségek. Központilag, helyileg miniszteri rendeletben csak olyan német vagy más nyelvi önkormányzatokat szabad finanszírozni, ahol a hatóság (jegyzők, tanácsosok) meggyőződtek, hogy valóban német (örmény, szlovén, bolgár stb.) a munkanyelv, s valódi nemzetiségi programot hirdetnek. Például a német nyelv oktatásának a támogatása, pedagógus-továbbképzés német nyelvű országokban, német nemzetiségű vagy származású szülők gyerekeinek anyaországbeli látogatásának helyi támogatása stb.
Itt az idő e kérdésben is!
Dr. Meláth Ferenc,
a Pécsi Egyetem Német Tanszékének nyugalmazott adjunktusa,
újpesti német kisebbségi képviselő