Nyertesként jött ki a krízisből Kína

Miközben a két évvel ezelőtt kirobbant gazdasági válság kíméletlenül szedte áldozatait a nagyvilágban, Kína a krízisből egyértelmű nyertesként került ki – állapítja meg a Világgazdasági Kutatóintézet és a Miniszterelnöki Hivatal közös, Kína világgazdasági szerepét és helyzetét elemző kutatása. Az elemzésben részt vevő szakértők egybehangzóan állítják: Magyarországnak jól felfogott érdeke, hogy mihamarább felkapaszkodjon a távol-keleti gyorsvonatra.

Kína világgazdasági pozíciója vitathatatlanul megerősödött és felértékelődött; a globális versenyben nyerésre áll. A Magyarországi Modern Kína-kutatások Alapítvány közreműködésével készült, az utóbbi két esztendő folyamatait elemző tanulmány kapcsán a minap rendezett konferencián elhangzott: nemcsak gazdasági, politikai és intézményi tekintetben sikertörténet a távol-keleti ország, de az alkalmazott modelljét illetően is. Ez utóbbi lényege, hogy a jövőben is az exportorientált rendszert preferálja. Beszédes adatok jelzik a kínai eredményeket: 2009-ben – megelőzve Németországot – a világ vezető exportőre lett; hosszabb ideje a világ legjelentősebb valutatartalékaival rendelkezik – idén májusban ennek összege 2500 milliárd dollár volt, amely körülbelül a magyar GDP hússzorosa –, s nem utolsósorban az Egyesült Államok kormányának legnagyobb hitelezője. Ugyanakkor nemcsak a gazdasági válság, de a globalizáció nyertese is, hiszen az e folyamatba való egyre intenzívebb bekapcsolódása révén szédítő iramú – évi 10 százalék körüli – gazdasági növekedést ért el.
A válság természetesen Kínát is érintette – hangzott el Inotai András, a Világgazdasági Kutatóintézet (VKI) igazgatója előadásában –, mindenekelőtt a kivitel, s ezen keresztül a GDP és a foglalkoztatottság tekintetében. Mivel Kína exportja erőteljesebben mérséklődött, mint az import, ezért pótlólagos importkeresletet teremtett más országok számára, másrészt 300 milliárd dollárról 200 milliárdra csökkent a kereskedelmimérleg-többlete. Ugyanakkor a krízis alig érintette működőtőke-áramlását. Tavaly az Egyesült Államok után a második legnagyobb tőkeimportőr volt, miközben tőkekivitele dinamikáját is megőrizte. Kína számára természetesen meghatározó az Amerikai Egyesült Államokkal kialakított kapcsolata. Ennek formája a G2 – amely intézményileg nem, de valóságosan létezik –, illetve a stratégiai párbeszéd 2009-től. Pénzügyileg e két ország – akár a sziámi ikrek – „összenőtt”; egyelőre egyik sem tud, s vélhetően nem is akar megszabadulni a másiktól. A kínai valuta drasztikus felértékelésére vonatkozó amerikai törvényhozási törekvéseknek éppen az amerikai pénzügyminiszter áll ellen, miközben Kína a fokozatosság híve. Szakértők szerint önmagában az a tény, hogy Kína az Egyesült Államok legnagyobb hitelezője, még nem jelent komoly befolyást Amerika fölött. Ha Kína megpróbálná a tulajdonában lévő államkötvényeket visszaváltani, az a dollár jelentős árfolyamesését idézné elő, ám ezen Kína is hatalmasat veszítene.
Magyarország szempontjából kitüntetett jelentősége van annak, hogy az Európai Unió milyen kapcsolatokat ápol jelenleg, és milyen együttműködést tervez a jövőben Kínával. Ami a számokat illeti: a távol-keleti ország 2005-től az EU legfontosabb szállítója. Az utóbbi két évben Kína részesedése 15-ről 18 százalékra nőtt az EU teljes importjában, miközben az exportban 6-ról 8,5 százalékra emelkedett részesedése, s ezzel az idei év első hónapjaiban Kína lett – az Egyesül Államokat követően – az unió második legfontosabb értékesítési piaca. Ugyanakkor Kína jelentősen hozzájárult az unióban és tagállamokban zajló válság mérsékléséhez is, hiszen az EU – egyedüli piacként – csak Kínában tudta növelni tavaly – 4,1 százalékkal – a kivitelét, miközben a teljes EU-export 18,3 százalékkal zuhant. Magyarország számára is figyelemreméltó, hogy az unió és a Kína közötti kapcsolatélénkülés gyümölcsét Németország aratta le, amely az EU kínai kivitelének közel felét – 47 százalékát – képviseli, miközben az összes új tagállam 5 százalékot tudhat magáénak.
Ami a távolabbi jövőt illeti, a kutatók szerint Kínának arra kell feleletet találnia, hogy megpróbálja-e a kapitalista modernizáció eddigi menetét – profitszerzést, tőkefelhalmozást – követni, vagy megkísérli a fenntartható fejlődés modelljét kialakítani. Bármilyen utat válasszon is Kína, Magyarországnak jól felfogott érdeke, hogy felkapaszkodjon e robogó gyorsvonatra. A kínai–magyar kapcsolatokat új dimenzióba kell helyezni, hiszen az együttműködésnek vannak értékes, továbbgondolásra érdemes hagyományai. Ám ezeket a kis- és középvállalkozások, illetve az egyéni kezdeményezések szintjére is át lehet helyezni; ez adhatna esélyt arra, hogy – például Lengyelországgal szemben – mi is jobb pozíciókra tegyünk szert a kínai gazdasági kapcsolatokban. Ehhez azonban elengedhetetlen a kínai sajátosságok ismerete, illetve a megfelelő hívószavak és üzenetek eljuttatása a távoli országba.