A hét végén csúcsértekezletre gyűlnek össze Lisszabonban a NATO-tagországok vezetői, hogy döntsenek a szervezet új stratégiai koncepciójáról, szervezeti reformjáról, az európai rakétavédelemről és természetesen a műveletekről, amelyek közül az afganisztáni háború áll az érdeklődés fókuszában.
Az észak-atlanti szövetség apparátusa és a tagországok diplomáciája ugyanakkor kínos helyzettel találta szemben magát: bár Lisszabonban a szerkezeti reformok és létszámleépítés újabb, régóta várt fordulójáról is döntenének, az egyik megszüntetendő parancsnokság éppen a portugál fővárosban található. Bár a csúcsot a 2002-es prágai találkozó óta a legjelentősebb találkozónak tartják, emiatt az egy kérdés miatt csak jövő tavasszal ismertetik az új struktúrát és a parancsnoki elemek helyszíneit, hogy ne kelljen éppen a házigazdákat megsérteni.
Pedig éppen a szervezeti reformok azok, amelyektől sokan a NATO megújulását várják. A bizottságok és a parancsnokságok számának radikális csökkentése jelentős megtakarítást eredményez majd, ugyanakkor a remények szerint megszűnnek bizonyos párhuzamosságok is. Van, aki szerint ezekkel a lépésekkel távolodik el végleg a NATO a hidegháborús berendezkedéstől, bár az a törekvés, amely szerint a szövetségnek globális biztonságpolitikai szervezetté, egyfajta „világ rendőrévé” kellene válnia, megbukott a tagországok ellenállásán. Lisszabonban megerősítést nyer ugyanis a washingtoni szerződés 5. cikkelye, a kölcsönös védelem elve, amely úgy tűnik, a sokat emlegetett új kihívások korában is a legfőbb kohéziós erő maradt a NATO-n belül.
Márpedig új kihívások vannak, és az erre történő válaszadás mikéntje tükröződik majd az új stratégiai koncepcióban és a csúcstalálkozó résztvevőinek nyilatkozatában. Míg az elmúlt évtizedben a terrorizmus volt a sláger – és ez Afganisztán, illetve a földközi-tengeri, indiai-óceáni őrjáratozás kapcsán továbbra is fókuszban marad –, a szövetség határozott lépéseket kíván tenni a kiberhadviselés terén, a rakétavédelemben, de az éghajlatváltozás kapcsán felmerülő fenyegetések kapcsán is. A rakétavédelemben a NATO az Obama-féle szárazföldi és hajófedélzeti ellenrakétákra alapuló terveket lovagolja meg úgy, hogy – létező integrált légvédelmi rendszerére támaszkodva – vezetési rendszert épít ki hozzá. Az afganisztáni csapatmozgások kétirányúvá tétele mellett ez az a terület, amelyen a kapcsolatok normalizálása érdekében létrejöhet a gyakorlati együttműködés.
Rossz hír a frontérzékenyeknek: a héten két front is eléri az országot