Átverik a közvéleményt a magánnyugdíjpénztárak

Folytatódik a csúsztatásokkal és részigazságokkal terhelt magán-nyugdíjpénztári játszma, amelynek elsődleges célja továbbra is a pénztártagok elbizonytalanítása. A Stabilitás Pénztárszövetség kimutatásaira épülő tegnapi híradások impozáns hozamokról szóltak, miközben jótékonyan hallgattak a – nyugdíjpénztárak kommunikációs érdekeit sértő – veszteségekről.

Hétfőn tárgyalnak a nyilatkozatról. A Fidesz kezdeményezte a tegnapi házbizottsági ülésen, hogy vegyék fel az Országgyűlés hétfői napirendjére és házszabálytól eltéréssel tárgyalják meg a magán-nyugdíjpénztári tagok védelméről szóló politikai nyilatkozatot – közölte Altorjai Anita, az Országgyűlés sajtófőnöke. A kormánypárt azt szeretné, hogy az Orbán Viktor miniszterelnök, Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke és Lázár János frakcióvezető által jegyzett indítványt már hétfőn fogadja is el a Ház. Az ehhez szükséges házszabálytól való eltérést az MSZP és az LMP nem támogatta, a Jobbik később alakítja ki az álláspontját a kérdésben. Amint azt korábban megírtuk, a politikai nyilatkozat garantálná a 2011. január 31-ig a magánpénztárakból az állami rendszerbe átlépő tagoknak az egyéni számlavezetés intézményét, a befizetések értékállóságát, a magánnyugdíjpénztárban elszenvedett veszteségek jóváírását és az ott esetlegesen elért reálhozam adómentességét is.

Csaknem 125 milliárd forintnyi hozam keletkezett a harmadik negyedév során a magán-nyugdíj-pénztári befektetéseken, ezzel az idén már 240 milliárd forintnál is többet nyertek a „nyugdíjtőzsdén” a kasszák ügyfelei – írta tegnap a Világgazdaság. Az ironikus hangvételű cikkből az is kiderül, hogy „a Stabilitás számítása szerint” a nyugdíjalapok egy kivétellel 1998 és 2010 októbere között 2 és 3 százalék körüli reálhozamot értek el. A kötelező magán-nyugdíjpénztári befizetések felfüggesztése óta bizonytalanságban élő – vagy inkább a kommunikációs lobbi hatására abban tartott – pénztártagok e hírek hallatán akár fel is lélegezhetnének abban a hitben, hogy biztonságban vannak a megtakarításaik. Pedig a helyzet korántsem ennyire fényes: a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) idősoraiban és kockázati jelentésében szereplő fontos adatok, tények és megállapítások érdekes módon elkerülték a lap és a Stabilitás figyelmét.
Vegyük ezek közül elsőként a PSZÁF legfrissebb idősorában szereplő számokat, amelyekből nemcsak az derül ki, hogy a harmadik negyedévben, illetve az idén eddig összességében valóban pozitív hozamokat értek el a nyugdíjpénztárak, hanem – a legegyszerűbb matematikai művelettel – az is, hogy a második negyedévben csaknem ötvenmilliárd forintos veszteséget szenvedtek el a befektetési tevékenységük eredményeként.
*
Ennek az adatnak az elhallgatása egyrészt sérti az objektív tájékoztatás követelményét, másrészt sérti a kiegyensúlyozott, biztonságot nyújtó gazdálkodásban reménykedő pénztártagok érdekeit. Azok a nyugdíjpénztári tagok, akik nem tudnak vagy nem akarnak eligazodni a százmilliárdok mögötti számok, és szakkifejezések erdejében, mindenképpen jobban járnak, ha a PSZÁF szöveges jelentésére hagyatkoznak. A felügyelet 2010. évi harmadik kockázati jelentése című dokumentum ugyan novemberben született, a tegnapi „híradások” mégsem idéznek belőle semmit, ami a pénztárak működésével kapcsolatos megállapításokat tartalmaz.
Három fő kockázat
Feltételezhetően ez a fajta elhallgatás sem a véletlen számlájára írható, ezért megtesszük most helyettük. A PSZÁF három fő kockázatról számolt be a pénztárakkal kapcsolatban, amelyek közül elsőként azt szögezik le, hogy „folytatódik a magán-nyugdíjpénztári szektor veszteséges működése”. Továbbra is jelentős kockázatnak tartjuk a nem kielégítő hozamteljesítmény veszélyét rövid és hosszú távon egyaránt, főként a (kötelező – a szerk.) magán-nyugdíjpénztári körben – olvasható a jelentésben. A korábban hiányolt objektív tájékoztatást figyelembe véve ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy a PSZÁF szintén a kockázatok közé sorolja a magánpénztári tagoknak az állami nyugdíjrendszerbe való tömeges visszaléptetését megcélzó kormányzati szándékot is.
Nézzük a sokat emlegetett reálhozamokat: tegnap megtudhattuk, hogy 1998 és 2010 októbere között kettő és három százalék körüli infláció feletti hozamot értek el a nyugdíjpénztárak, a részletekről – amelyekben az ördög megbújik – azonban nem sok szó esett. Például az „elhallgatott” idei második negyedévben – amikor csaknem ötvenmilliárd forintos veszteséget szenvedtek el a nyugdíjpénztárak befektetési tevékenységük miatt – mínusz 1,8 százalékos átlaghozamot értek el, és csak az első negyedév hozamainak volt köszönhető, hogy a féléves adatok végül pozitívba fordultak. A pénztári hozamteljesítmény egyik legfőbb mércéje – emeli ki a PSZÁF –, hogy miként teljesítettek a különböző nyugdíjpénztári portfóliók az utóbbi két és fél év gazdasági-pénzügyi válságának időszaka egészében. Mivel ez a tegnapi írásokból nem derült ki, megnéztük alaposabban, milyen megállapításokat tartalmaz maga a kockázati jelentés. A 2008-as válság kirobbanása óta eltelt tíz negyedévben az összes szolgáltató átlagára számítva mindkét pénztári típus, illetve a kötelező magánpénztári ág mindhárom portfóliója is pozitív eredményeket produkált. A dolog szépséghibája mindössze annyi, hogy ez csak úgynevezett nominálértéken számolva igaz. Ha figyelembe vesszük az időközben bekövetkezett – évi átlagban 5,3 százalékos – inflációt is, akkor 2008 első negyedévétől számítva egyedül a magánpénztári ág klasszikus (azaz legbiztonságosabbnak tekinthető) portfóliója termelt hajszálnyi (0,17) pozitív reálhozamot, de a pénztárak összességében (kötelező: mínusz 3,25 százalék, önkéntes: mínusz 1,85) illetve az egyes portfóliók (kiegyensúlyozott: mínusz 1,66 százalék, növekedési: mínusz 5,17 százalék) reálhozama is jelentősen negatív volt.
Nem állt helyre
a vagyonérték
A hozamokat tekintve látható, hogy a válság ideje alatt voltak erőteljes lejtmenetek (negatív hozamok), illetve más időszakokban jelentős emelkedések, azonban mindkét ágra elmondható, hogy a válság előtti vagyonérték reálértében mindeddig nem állt helyre. A kötelező jelleg miatt nagyobb jelentőségű magánpénztáraknál hosszabb távon sem alakultak ki érdemlegesen pozitív reálhozamok – olvasható a PSZÁF jelentésében. Az ezekben a kijelentésekben megfogalmazott értékelések pedig egyértelműen a tegnap megjelent, kampányízű cikkek cáfolataként értelmezhetők. Szerettük volna megtudni, hogy a Stabilitás miért csak azokat az adatokat publikálja, amelyek a saját érdekeit szolgálják, és miért nem tesznek említést a PSZÁF jelezte kockázatokról, veszteségekről, de Juhász Istvánné főtitkárt nem értük el.
Soron kívüli eljárás
A Stabilitás tegnap közleményben jelezte, hogy soron kívüli eljárást kértek az Alkotmánybíróság (AB) elnökétől a magánnyugdíjpénztárakat érintő törvényekkel kapcsolatos beadványaik elbírálására. Juhász Istvánné Paczolay Péter elnöknek írt levelében jelezte, álláspontjuk szerint „visszafordíthatatlan” folyamatokat indíthat el, ha az AB nem tűzi napirendre 2011. január 31-ig ezeket a beadványokat, amelyek – egy további, az Országgyűlés előtt lévő jogszabállyal együtt – a Stabilitás szerint egyaránt sértik az alkotmánynak a jogbiztonságra, a hátrányos megkülönböztetés tilalmára, a szociális biztonságra, a tulajdon védelmére, továbbá az emberi méltóságra vonatkozó bekezdéseit. A szövetség főtitkára egyben visszautasította Selmeczi Gabriella kormánybiztos „újságcikkekre alapozott újabb vádaskodását”, amely megítélése szerint valótlanságokat tartalmaz.