Majdnem harminc éve annak, hogy a kanadai Baie-Saint-Paulban húsz utcai, fiatal artista rótta az aszfaltot: zsonglőrködtek, gólyalábaztak, tüzet nyeltek, örömzenéltek. Gyorsan kinőtték az utcát, ezért aztán gondoltak egyet, és saját cirkuszt alapítottak. Mertek nagyot álmodni: a Cirque du Soleil azóta cirkuszi multivá nőtte ki magát. A montreali központú színháznak ötezer alkalmazottja van, ezerkétszáz artistával dolgozik, jelenleg huszonegy előadása fut egyszerre a nagyvilágban.
A Cirque du Soleil Las Vegas-i csapatánál volt artista hosszú évekig Hajdu Zoltán Miklós (Hajdu Szabolcs filmrendező testvére, a Fehér tenyér főszereplője), Boi Gergely pedig hét évig utazott a Saltimbanco társulatával artistaként, augusztus óta ő a csapat vezetőedzője. A színpadtól most, Magyarországon búcsúzik.
A Cirque du Soleil legrégebbi előadásában húsz ország ötvennégy artistája lép színpadra estéről estére. A Saltimbanco alapjaiban még a klasszikus cirkuszi előadásokhoz hasonló: artistaszámok váltják egymást földön és levegőben, kínai rúdon, óriás hintán, valaki egyszerre tíz labdával zsonglőrködik, a számok között pedig porondmesterek szórakoztatják spirituálisnak ható halandzsanyelven a nagyérdeműt. Az egész mégis túlmutat az egyszerű sémára épülő cirkuszi manézsszámokon. Az előadás hullámzó játékfolyam lélegzetelállító pillanatokkal, közben rikítóbbnál rikítóbb színekben, formákban pompázó, karakteres mesebeli figurák uralják a színpadot: hernyók, manók, dívák.
A Saltimbanco még tizenkilenc évvel a születése után is képes a székhez szegezni: ebben nem csak a hihetetlen mutatványoknak, a félelmet nem ismerő artistáknak van nagy szerepük. René Dupéré zenéje az, ami aláhúzza a pillanatokat.
origo.hu
Így sértegeti az Origo újságíróját és menekül a kérdések elől Magyar Péter - videó
