Pőszét kizárták a Jobbik frakciójából

A Jobbik frakciója tegnap kizárta tagjai közül Pősze Lajos országgyűlési képviselőt. A politikus korábban  bírálta a Magyar Gárdához és Budaházy Györgyhöz való viszonyt, illetve a vidéki szervezetek ellehetetlenítését is. A sorozatos nézeteltérések miatt a Jobbik országos elnöksége múlt héten egyhangú döntéssel felszólította képviselői mandátumának visszaadására. Pősze ezt nem tette meg, noha ezt áprilisban a Szent Korona előtt tett esküvel vállalta. A párt frakciója ezért tegnap úgy döntött, eltávolítja soraiból a képviselőt.

Ön azt mondja, alapvető orientációs problémái vannak a Jobbiknak. Pontosan mit ért ezen?
– Elképesztő az iszlámimádat.
– Az olvasók kedvéért mondana néhány példát?
– Pártunk vezetője is többször hangoztatta, hogy nekünk nem kell félnünk az iszlámtól, az iszlám barátunk.
– Ellenségünk az iszlám?
– Természetesen nem, de az nem megy, hogy hátat fordítunk a keresztény Európának, aztán kettős kereszteket döfködünk a földbe.
– A Jobbik, amióta tudok róluk, küzd a kereszténység alkotmányban való megemlítéséért, a Szent Korona-tan alapján álló törvényhozást szorgalmaz, adventkor keresztet állít országszerte. Ez volna az iszlámimádat?
– Ezek ad hoc, tárgyi, totemista megnyilvánulások.
– Ön azt állítja, a Jobbik egyre rasszistább. Ám a párt lényegesen finomabban kezeli ezt a témát azóta, hogy bekerült a parlamentbe. Nem ugyanazt a műsort nézzük?
– Szakmai megoldásokat kell keresni, ezekre pedig, úgy látom, kevésbé fogékonyak a vezetők, mint amennyire az szerintem hasznos volna.
– Most azt akarja mondani, hogy a cigánykérdést illető jobbikos állásponttal nem volt tisztában akkor, amikor a párthoz csatlakozott?
– Vona Gábor azt kérte, hogy segítsek szakmai alapokra helyezni, színvonalasabbá, nyitottabbá tenni a Jobbikot. Erre végül nem volt lehetőségem.
– Kilépett volna, ha nem zárják ki?
– Ilyen lépés is érlelődött bennem, bár az utolsó percig azt hittem, hogy a párt vezetői változtatni akarnak az imázson. Sajnálatos módon ez nem történt meg.
– Ön a Szent Korona előtt esküt tett arra, hogy lemond mandátumáról, ha a pártelnökség kétharmada erre felszólítja. Nem két, hanem három harmad döntött így, ön mégis megtartja képviselői helyét. A Jobbik esküszegést emleget.
– Az eskütétel egyike volt azon módszereknek, amelyekkel a párt vezetése a tagokat fanatizálja, és megpróbálja őket lelki nyomás alatt tartani.
– Nem lett volna kötelező tűrnie ezt a terrort. Igaz, akkor nem lett volna képviselő sem.
– Engem azért hívtak a pártba, hogy segítsem jobbá tenni. A képviselők visszahívhatóságának pedig sosem voltam híve. De a mandátumomat elsősorban azért tartom meg, mert nem hagyhatom magukra azokat, akiktől az elmúlt hónapokban elfordult a Jobbik.
– Az élükre áll?
– Segítek nekik, hogy hallassák a hangjukat.