Simor újabb betlije

Semmi köze a közgazdasághoz, aki azt hiszi, hogy a jegybank kamatemelése befolyásolta a Moody’s hitelminősítő intézetet az ország két fokozattal történő leminősítésében. Félreértés ne essék, ezt nem én mondom, hanem Simor András, a jegybank elnöke. Ha valaki felkapta a fejét erre a zöldségkereskedelmi mondatra, ne minket minősítsen le több kategóriával. Sokakat ért megvilágosodás, miért választották Európa legroszszabb, s a világ második leggyengébb központi pénzintézeti vezetőjéül. Részben eltekintve attól, mennyire nagyképű, unintelligens megnyilatkozás volt ez Simor részéről, hihetetlenül hangzik. Az MNB vezére tudniillik azt is hozzáfűzte arisztokratikusan felhúzott szemöldökkel és szúrós tekintettel: egy hitelminősítő cég hosszú hónapokig vizsgálódik, mielőtt meghozza értékelését, így már csak ezért sem lehetett rájuk hatással a kamatemelés. Vagyis a Moody’s nem naprakészen alkotja meg értékítéletét, hanem hónapokkal azelőtti állapotot vesz alapul. Nem foglalkozik már a pár napos határozatokkal. Mindebből az következik – és miért ne hinnénk a neolibek által magasztalt bankárnak –, hogy nem is az Orbán-kormányról mondott ítéletet a Moody’s, hanem főként még az MSZP-s Bajnai-kabinet bénázását honorálta a leminősítéssel. Ebből viszont az a konzekvencia is levonható, hogy a polgári kormányt a hitelminősítő intézet akár jónak is tarthatja.
Majd megtudjuk pár hónap múlva, miként vélekednek a Moody’snál a Fidesz–KDNP tűzoltásáról. Fájdalom azonban, bármily biztató is lenne az iménti forgatókönyv, Simor feltehetőleg rosszul tudja.
Nem kell hozzá közgázdiploma, hogy nyilvánvaló legyen: egy rangos cég nem égeti magát több hónapos helyzetjelentések leadásával. Nem elavult, szakállas anyagot közöl, amely független a legfrissebb fejleményektől. Egyértelmű: ha a jegybankelnök és a hasonlóan baloldali-független többségű monetáris tanács kamatot emel, az olyan rossz üzenet, amit naprakészen belefoglaltak jelentésükbe. Úgy néz ki tehát: csupán az ósdi marxista közgazdaságtanhoz nincsen köze annak, aki úgy gondolja, vaskosan hozzájárult a brutális leminősítéshez Simorék akciója. A valódi modern ökonómiához viszont annál inkább – az offshore-barát elnökkel ellentétben. De vajon milyen hatással van ez az újabb támadás az ország valódi megítélésére? Hiszen a forintot a buzgó ellendrukkerek minden igyekezete dacára sem sikerült bedönteni. Sőt, még erősödött is az euróval szemben egy átmeneti lejtmenet után. Úgy okoskodhatnak a befektetők: ha a hitelminősítők kiválóra osztályozták a Lehman Brotherst 2008-ban, pár nappal a világválságot elindító bedőlése előtt, akkor kitűnő kilátásaink vannak, ha ugyanezek az erodálódott hitelességű cégek rosszabb kategóriába soroltak minket.
Sokan felteszik a kérdést: nem a luxusfizetés-csökkentése miatt tombol Simor? Nem valószínű azonban, hogy csak emiatt tesz meg mindent, nehogy dinamikus gazdasági növekedés legyen az országban. A helyzet az, hogy az MNB-elnök csak egy szerénytelen szem a láncban, aki utolsó hátrahagyott helyőrségvezetőként mindent elkövet a fékek beépítése érdekében. Nagy dinoszaurusz-érdekkörök félnek attól, hogy a magyarok a végén még bebizonyítanák: bort lehet szőlőből is készíteni. Nem kell tehát a lakosságot harmadik jobbágyságba taszítani, pauperizálni ahhoz, hogy pénzügyi, költségvetési egyensúly legyen. Akik hamisított kannás borban utaznak, azok ezt nem nézhetik ölbe tett kézzel. Mint amikor egy sikertelen orvoscsoport nem akarja, hogy egy újító doktor módszere beváljon. Mert lehet válságot kezelni gazdasági növekedéssel, lakossági megszorítások nélkül. Tessék csak Samuelsont újraolvasni, aki evidensnek tekintette, hogy a nagy világválságot expanzióval kell orvosolni. A látványközgazdászok viszont azon munkálkodnak, hogy használhasson a megöntözés, a pártos honfivér. Leragadtak annál a primitív szintnél, hogy egy gyógyszer és válságkezelés csak akkor lehet jó, ha büdös és fájdalmas. Hová lenne a világ, ha az emberek lenyúzása nélkül is lehetne prosperálni? Ha ez a magyar módszer elterjed és sikeresen beválik, még a végén mindenütt ezt alkalmaznák. Ezt pedig nem hagyhatják. Íme hát a megbonthatatlan dogmatikus neoliberális érdekközösség alapja, ami Simort és a befuccsolt hitelminősítő észkombájnokat összeköti. Nekik valóban nincs sok közük a közgazdaságtanhoz, mindössze a pénzpiaci spekulációhoz. Bár úgy vélik, ez elég nagy baj a közgazdaságra nézve, azért inkább előbb, mint utóbb meglesz a böjtje. Például beindul a gazdasági növekedés és eldobhatják a használhatatlan receptjeiket. És azon már nem segíthet semmilyen leminősítés.
Mert a bor igenis szőlőből készül.