Tisztelt Szerkesztőség!

Almási-Tóth András, színházrendező: A levelezés rovatban megjelent hozzászólásra reagálok (Alföldi megítélése, Magyar Nemzet, december 3.). Annak, hogy Alföldi Róbert átrendezte az általam jegyzett Berzsián és Dideki című előadást, és én ezért szerzői jogi pert indítottam a Nemzeti Színház ellen, semmi köze a jelenleg körülötte kialakult helyzethez. Határozottan állítom, hogy a rendező alkotása önálló szellemi alkotás, amelyet jogi védelem illet: a Nemzeti Színház ellen indított perem erről szól, és nem Alföldi Róbert igazgatói-művészi megítéléséről.

Horváth Erzsébet (Budapest): Tamás Gáspár Miklós elérte a nyugdíjkorhatárt, és annak rendje s módja szerint nyugdíjazzák. Ebben nincs semmi rendkívüli. Számtalan munkavállalóval előfordul, ez így természetes. De mi itt a különleges? Az, hogy TGM külföldi támogatókat keres, hogy aláírásukkal tiltakozzanak a természetes ügymenet ellen. Azt nem tudom, hogy azokat a személyeket erről értesítette-e, akiktől várja a tiltakozó aláírást. Az ilyen áltudományos sarlatánok milyen alapon kaphatnak 3-400 ezer forintos fizetést? Továbbá az is napvilágra került, hogyha nyugdíjazzák, ugyanannyi lesz a nyugdíja, mint a jelenlegi fizetése. Milyen alapon számítják ki a nyugdíját? Vagy teljesen egyéni nyugdíj-megállapításban részesül? De miért? Az MTA-tagok havonta jelentős juttatásban részesülnek, de ők letettek már valamit az asztalra. Ellenben TGM közéleti munkássága abban merül ki, hogy a baloldal lapjaiban régóta és szakadatlanul gyalázza a jobboldalt, személy szerint Orbán Viktort.

Veér Gyula (e-mail): December első szombatján néhány baloldali szakszervezet az utcára hívta tagságát, nem mint érdekvédelmi szervezet, hanem saját önös célból, hogy a vezetőség továbbra is biztosítsa önmaga számára a lehető legkényelmesebb megélhetést. Az elmúlt nyolc esztendőben érdekes módon csendben voltak, nem szerveztek tüntetést vagy sztrájkot. Elnézték, hogy a kormány tönkretegye az oktatást, az egészségügyet, milliárdos hiteleket vegyen fel, elvegyék a nyugdíjasok tizenharmadik havi nyugdíját, köztisztviselők és közalkalmazottak tizenharmadik havi bérét, de nem szólaltak meg akkor sem, amikor egyre-másra derültek ki korrupciós ügyek. Némák voltak, mert mindezeket azok követték el, akiknek érdekeit védték a saját tagságuk érdekeivel szemben. Borsik úr most tüntet, de amikor vasútvonalakat szüntettek meg, és a kollégái kerültek nehéz helyzetbe, csendben maradt. De számtalan más szakszervezeti „vezért” említhetnék, akik elnézték a posták bezárását, az iskolák felszámolását. Ekkor sem szólaltak meg. Most igen, mikor nemzeti és keresztény kormánya van az országnak, most tüntetnek – ha a múlt szombati rokoni összejövetelt annak lehet nevezni –, mert megbízóik és támogatóik nem kaptak felhatalmazást a kormányzásra. A jelenlegi nemzeti és keresztény kormány amellett, hogy kijavítja az elmúlt nyolc esztendő hibáit, független szakszervezetek hiányában az érdekvédelmet is ellátja.