Tóth Tímea: váci búcsú

A számunkra balul sikerült női Európa-bajnokság alatt azt taglaltuk Lillehammerben Németh Andrással, hogy a kézilabda Magyarországon sokkal több játékost, edzőt, vezetőt tart el, ráadásul jóval magasabb színvonalon annál, mint amit az összbevételek megengednének, így szinte törvényszerű a csőd. Németh ekkor már tudta, hogy ezt az elméleti fejtegetést klubjánál, a Váci NKSE-nél – amelynek edzője és klubigazgatója is – gyakorlati lépések is követik majd. A külső szemlélő számára meglepő módon Tóth Tímea lett a racionalizálás első vesztesége, egyben vesztese, a csapat tegnap már nélküle játszott Kiskunhalason a Magyar Kupáért.

Tóth Tímea a Ferencvárosban Németh András keze alatt érett klasszissá, együtt ünnepelték 2006-ban az EHF-kupa-diadalt, 2007-ben a klub legutóbbi bajnoki címét, ezt követően – Kirsner Erikával „csomagban” – Ausztriába szerződtek, a Hypóhoz, amellyel BL-döntőbe jutottak (a sorozat gólkirálynője Tóth lett 127 találattal). Innen Vácra vezetett az útjuk, és tavasszal úgy nyerték meg a város első kézilabdásérmét, hogy a Békéscsabán már elveszettnek hitt bronz megszerzésének esélyét megint csak Tóth Tímea időn túli szabaddobása hozta vissza. Úgy tűnt, a Németh–Tóth páros elválaszthatatlan, talán még ugyanazon a napon is vonulnak majd vissza, egyikük a pályáról, másikuk a kispadról.
Mégsem így történt. A fájós könyökével április óta bajlódó balátlövő Mátéfi Eszter szövetségi kapitány első hívó szavára csatlakozott az Eb-középdöntőre a magyar kerethez – péntek éjjel keresték meg, szombaton kora este már Oslóban landolt –, Lillehammerből múlt csütörtök délután tért haza, péntek reggel pedig elindult egyesületével, a Váccal egy nemzetközi tornára, Svájcba. Hazafelé viszont már úgy jött, hogy nincs csapata.
Tegnapi érdeklődésünkkor Németh András tárgyilagosan foglalta össze, miért alakult így, ahogy: „Eldöntöttük Vácon, hogy a jövőben úgy határozzuk meg a SYMA Váci NKSE bérkeretét, hogy annak a fedezetére hosszú távon meglegyen a garanciánk. Ezért az elmúlt napokban mindenki, tehát a klub mind a huszonkét fizetett alkalmazottja szerződésmódosítási javaslatot kapott, mondanom sem kell, a feltételek egyetlen esetben sem javultak, de hogy mennyivel romlottak, az maradjon a mi belügyünk. Egyelőre Tóth Tímea az egyetlen, aki nem fogadta el a módosítást, a többieknek december 31-ig kell választ adniuk, de nagyobb vérveszteséget talán már nem szenvedünk.”
Felvetettük Némethnek, nem érezte-e úgy, hogy éppen Tóth Tímea esetében és éppen neki egyéb körülményeket is mérlegelnie kellett volna, azaz az anyagi és szakmai indíttatás mellett a lelkére is hallgathatna, mire ő így felelt: „Sopi (Tóth beceneve – a szerk.) ősze nem sikerült igazán, ez valamelyest megkönnyítette a helyzetemet.”
Nem úgy Tóthét, ő ugyanis minden szavát gondosan mérlegelve így fogalmazott: „Én nem kaptam határidőt december 31-ig, engem már Svájcban kész szituáció elé állítottak. Sajnálom, hogy így történt, annál is inkább, mert szinte mindent Andrásnak köszönhetek, amit a kézilabdában elértem, de az utóbbi időben már nem volt az igazi a szakmai kapcsolatunk. Pillanatnyilag kettétört a pályafutásom, hiszen nincs csapatom, de remélem, lesz, ez a gond is megoldódik majd. Ha pedig Vácon én voltam a fék, kívánom, hogy ez derüljön ki, és legyen nélkülem sikeres a csapat.” December 28-án nem akármilyen teszt következik, hiszen a Ferencváros érkezik vendégként bajnoki mérkőzésre, ám ezzel kapcsolatban Tóth Tímea érthetően jegyezte meg: azért ne nagyon keressen a lelátón.