A rodostói könyvember emlékezete

Kevesen tudják, hogy Az idő jól eltöltésének módja című könyvecske nem Mikes Kelemen saját írása – rodostói évei alatt francia eredetiből fordította. A száműzetés idején és a későbbi időszakban tudóssá érett gondolkodó művei alapján megrajzolható az első magyar prózaíró pályaíve és az a bonyolult kapcsolati háló, amely a korabeli európai értelmiséghez kötötte. Az ELTE Egyetemi Könyvtárának október közepéig látogatható kiállítása erre tesz kísérletet.

Hiba lenne egy szerzővel az életútja, nem pedig a művei alapján rokonszenvezni, de Mikes Kelemen sorsa önmagában is érdekes. Pedig nem úgy sikerült a pályafutása, ahogy eredetileg tervezhette. Amikor Rákóczi Ferenc mellé került apródnak, leáldozóban volt a szabadságharc csillaga. Mikesnek már csak a hősi korszak vége jutott, elkísérhette a bujdokolni kényszerülő Rákóczi Ferencet. Ez persze számos élményhez segítette: beutazhatta Franciaországot (Párizs hatása, a francia kultúra iránti vonzódás meg is különböztette őt kortársaitól, akiknek ekkor még Róma jelentette a legfőbb mércét), és persze éveket tölthetett el a nagy fejedelemmel családias közelségben. Ha ezeket az élményeket nem jegyzi le, talán ma is fehér folt lenne számunkra a fejedelem életének utolsó szakasza.
Mikes Kelement kevésbé kalandos élete miatt, mint inkább a legkorábbi ismert magyar prózaíróként szokás emlegetni. Az „édes néne” neve mindenkinek ismerős lehet: ő azoknak a fiktív leveleknek a címzettje, amelyeket a bujdosás évei alatt írt Mikes Kelemen. A műfaj egyébként közkedvelt volt akkoriban, Mikes francia mintát követett a levelek rokokó könnyedségével, csevegő hangvételével. Ezekbe ölte minden megszerzett tudását a lótenyésztéstől a gyapottermesztésen át a hitkérdésekig.
A kiállított könyvek között sok a külföldi, főleg francia mű, köztük olyanok is, amelyek már a rodostói száműzetés után jelentek meg, és amelyeket eredetiben is megcsodálhatunk az ELTE Egyetemi Könyvtárában. Mikes Kelemen – távol a világ zajától – ezekkel az írásokkal tartotta a kapcsolatot a nyugati világgal, s csendes „könyvemberként” is korszerűbb gondolkodóvá érett, mint a honban rekedt korabeli elit tagjai.
Egy-egy mű esetében még ma sem világos, hogyan is juthattak hozzájuk a rodostói száműzöttek: ezekre a kérdésekre a kutatók figyelmét is fel szerették volna hívni a kiállítás rendezői.
A Törökországi leveleket Egerben őrzik, és sajnos nem hozták el a budapesti kiállításra, de néhány hét múlva bemutatják az eredeti példányokat a Mikes-emlékév apropóján a hevesi megyeszékhelyen.
Fennmaradt számos más eredeti kézirat is, például egy fordításkötet, Charles Gobinet Ifjak kalauzának autográf kézirata, amely az egyetemi könyvtár kiállítási anyagába is bekerült. Utóbbit Mikes nagy műgonddal tökéletesítette; lefordította, majd évek múlva újra elővette, elvetette, és elölről kezdte a munkát. Azokról a könyvekről, amelyek a száműzetésben eljutottak hozzá, annak ellenére is sokat tudunk, hogy a Rákóczi-féle rodostói könyvtárról csak katalógus maradt fenn. Az egyetemi könyvtár a katalógus alapján a birtokában lévő kötetekből állított össze a kiállításra egy korabeli Rákóczi-könyvtárat, és hozzávette a Rákóczi-szabadságharc néhány írásos emlékét is.
Azt a bronz Mikes-reliefet, amelyet a budapesti Magyar–Török Baráti Társaság felkérésére Győrfi Sándor Munkácsy-díjas szobrász készített, és amelyet szintén kiállítottak a könyvtárban, már nem sokáig láthatjuk Magyarországon: Mikes Kelemen halálának 250. évfordulója alkalmából júniusban helyezik el a plakettet Rodostóban, ott, ahol a Mikes-ház állt.
(Az ismeretlen Mikes, Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtára, október 15-ig.)