Alkotmánykerülők

Az általuk hisztérikusan támadott Kossuth téri kordonbontás helyett alkotmánybontást akarnak véghezvinni. Az ország józan túlnyomó része azonban nem hagyja magát bepalizni holmi tényektől elrugaszkodott helyzetelemzésekkel. Mesterházy legutóbb már arról hordott össze hetet-havat, hogy összeomlott a forint, a kormány alkut kötött a munkáltatókkal a lakosság kifosztására…

Veszélyes játékot űz az MSZP, amikor az alkotmányt akarja lejáratni. Azzal, hogy mindenkit próbál lebeszélni az új alaptörvény tiszteletéről, átlépi a határt, ami elválasztja a törvényeset a törvénykerülőtől. Végső soron arra buzdít, ne tartsa be senki azt az első számú jogszabályt, amelyet a rendszerváltozás óta legszélesebb felhatalmazással bíró pártszövetség több mint két évtized várakozás után végre meghozott. Ha egy ellenzéki erő kijelenti, hogy az új alapkódex csupán jogi szempontból legitim, de politikailag és társadalmilag nem, arra hív fel, mások se vegyék komolyan az állam, ha tetszik, a köztársaság legfontosabb jogszabályát. Akiknek a szocialisták ilyen irányú fenekedéseivel kapcsolatban még kételyei voltak, az utóbbi idők fejleményeitől kijózanodhattak. Mesterházy Attila ugyanazt az alkotmánytagadó propagandát folytatja, mint Gyurcsány Ferenc, Hiller István, Lendvai Ildikó vagy az álkülönutas Szanyi Tibor. Utóbbi az MTV-ben kijelentette: nincs demokrácia. Lehetne minderre azt mondani: de hát csak a dolgukat teszik, ellenzékiként viselkednek. A jogállamban az a szép, hogy mindenki azt mondhatja, ami a szívét nyomja. De mit tegyünk, ha pontosan a játékszabályok be nem tartása, a demokratikus minimum felrúgása a célja egy politikai csoportnak, és erre akar rávenni sokakat? Az utódpárt tudniillik a kétharmados kormánytöbbség jogát vitatja el a kétharmados jogszabályok, így az alkotmány meghozatalára. Bárki gondolhatná, a megfellebbezhetetlen verdiktet arra alapítják, hogy átrajzolták a társadalmi támogatottság térképét, kenterbe verve a kormánypártokat. De erről szó sincs. Sőt, a kabinet soha nem látott mértékben őrzi pozícióját. Akkor mi lehet az oka a valóságtól való elzárkózásuknak? Senkinek nem hisznek – se a közvélemény-kutatóknak, se az ügyészségnek, se a bíróságnak –, csak a külföldi baloldalnak és sajtójának. Rájuk hivatkoznak mint független forrásra, ahol pedig éppen az ő félretájékoztatásuk alapján alakulnak ki a groteszk ítéletek. Így tehát alaposan elgaloppírozzák magukat saját lehetőségeiket, társadalmi bázisuk nagyságát illetően. Pedig intő jel lehetne számukra, hogy az egyetlen maradék mozgalmi ünnepen minden eddigieket alulmúlóan kevesen, bár magas átlagéletkorral lézengtek a ligetben. Szanyi szánalmas fejtegetése szerint a majális mutatta, hogy támogatottságuk nagymértékben növekszik.
Ez a realitásokat nélkülöző szemlélet vezet odáig, hogy egyre kaotikusabb képet mutat az MSZP. Ennek jele a lakosság ellenforradalmasítása. Hogy álljanak ellen az új alaptörvénynek. Hajtogatják, hogy úgymond egypárti az alkotmány. De hát hol lenne egypárti a kormány és az alkotmány? Nemcsak a KDNP mint koalíciós társ aktív tevékenysége cáfolja ezt, hanem a Nemzeti Fórumé, a Lungo Dromé, a kisgazdáké, a Vállalkozók Pártjáé is. És ha tényleg egyetlen párt kapott volna az alkotmányozáshoz elegendő szavazatot? Az kizáró oknak minősülne? Az lenne az új szocialista jogelv, hogy ha egy nem baloldali alakulat túl sok voksot szerez a választáson, az nem lehet demokratikus, és tartózkodnia kell a kétharmados törvények bolygatásától, különös tekintettel az alkotmányra? Mondják már meg, hány százalékos felhatalmazás esetén szabad kormányoznia az ilyen bűnös módon „túltámogatott” sötét erőknek? Erre azt a sántító érvet szokták előhúzni: nem volt társadalmi egyeztetés. Holott az ellenzék éppen a társadalmi konzultáció miatt ostorozta a kabinetet, amiért szerintük túl sok pénzt költött a polgárok megkérdezésére. Megnézte valaki, hányszor és miről egyeztettek az MSZP–SZDSZ-kormányok nyolc év alatt? Lényegében soha semmiről – még a konvergenciaprogramról sem. Akkor miről beszélnek?
Amiatt sulykolják, hogy egypárti az alkotmány, mert ők álkétpárti kormányt vittek. Ha nem volna legitim az alaptörvény, akkor az általuk tavalyig meghozott összes jogszabály triplán illegitim, miután sokkal kisebb választói akarat állt mögöttük. Nem véletlen, hogy az alaptörvény kifejezést kínosan kerülik – hisz arra emlékeztet: törvényt szeg, aki ellene cselekszik. Ha viszont nem kellene betartani az alapjogszabályt, az összes többi belőle következőt még annyira sem lenne kötelező.
Ma az MSZP-nek egyetlen célja van: az anarchia. A kör bezárult: így fog kezet az anarcho-radikális Cohn-Benditékkel a szintén szélsőséges MSZP.
Arra spekuláltak, hogy az EU-elnökség végéig úgysem fog semmit sem csinálni a kormány, főként nem alkotmányozni. Az MSZP fel is szólított erre. Úgy gondolták, előtte már nem lesz idő az alaptörvény teljes megújítására. Az elnökség letétele után meg annyi baja lesz a kabinetnek a sok külső-belső kritika, bal-szakszervezeti és álcivil habverés miatt, hogy már nem mer belevágni ilyen kockázatos vállalkozásba a lefelé csúszó népszerűségi és pénzügyi-gazdasági mutatók közepette. Öszszefoglalva: alkotmányos válságban bíztak a szocik, de alkotmányozás lett belőle. Emiatt dupla dühvel veszik össztűz alá a kormány minden lépését a csalódott posztbolsevik ellenzékiek. Nem érzik saját regnálásuk megtagadásának, hogy most homlokegyenest ellenkezően vélekednek a törvények tiszteletéről?
Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterük nyilatkoztatta ki annak idején, hogy a törvények be nem tartására biztatás büntetendő. Vagy ez már nem érvényes rájuk, amióta leváltotta őket a nemzet? Igen, a munkásmozgalmi dialektika szerint a hazugságoknak helyi értékük van. Amíg kormányon vannak és ők hajtogatják, szerintük igazság a hazugság is. De ha már nem szolgálja az érdekeiket, ellenzékből pirulás nélkül az igazságot is hazugságnak, aljas rágalomnak minősítik. Ne csodálkozzunk hát, ha hatalmuk sikertelen betonozása idején terrorizmust láttak minden kritikai észrevételben, és teljes mellszélességgel pártolták Draskovics jogállamiságot megcsúfoló tervezetét a szabadságjogok korlátozásáról. Ha még kormányon lennének, a karhatalmistáikkal be kellett volna gyűjteniük a majálisról saját magukat gyér, ám annál vérszomjasabb közönségükkel egyetemben. Bizonyosan kordont is vontak volna a Városliget köré. Eme MSZP-s tudathasadást hívják úgy, hogy krónikus politikai paranoia. Ők az előző ciklus polgári ellenzékével ellentétben tényleg uszítanak nemcsak a kabinet, hanem a jogrendszer ellen.
Az általuk hisztérikusan támadott Kossuth téri kordonbontás helyett alkotmánybontást akarnak véghezvinni. Az ország józan túlnyomó része azonban nem hagyja magát bepalizni holmi tényektől elrugaszkodott helyzetelemzésekkel. Mesterházy legutóbb már arról hordott össze hetet-havat, hogy összeomlott a forint, a kormány alkut kötött a munkáltatókkal a lakosság kifosztására, és dúl a kizsákmányolás. Pedig a Fidesz azonnali jólétet ígért! És: kivégezték a köztársaságot a puccs- és pártalkotmánnyal, amely korlátozza az emberek jogait. De majd megfizetnek érte, mert ők ezt a zsarnokságot nem fogják megbocsátani. Kérdés: sikerül-e überelnie Gyurcsányt, aki ismét a pártelnöki székbe vágyik? Ám ezzel a politizálással legfeljebb saját magukat lavírozzák a partvonalon kívülre. Kíváncsiak vagyunk, mikor jön már a „fülkealkotmány” szöveg? Miközben az ő szavazóik fognak csakhamar elférni egyetlen fülkében, ha ily fülledt demagógiával folytatják. Legalább elmondhatnák magukról: ők lettek a fülkepárt.