Elbocsátott légiók

Jó családból származott. Élhette volna a szaúdi milliárdosok fényűző mindennapjait, ehelyett életének utolsó húsz évében országról országra, barlangból eldugott viskóba bujdosott. Nemzetközi szintre emelte a fanatikus iszlám terrorizmust. Bármennyire nem akarjuk, Oszama bin Laden neve nyomot hagy a XX. század utolsó és a XXI. század első évtizedének történelmén.

Pósa Tibor
2011. 05. 16. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

1957. március 10. Szaúd-Arábia fővárosában, Rijádban megszületett Oszama bin Laden. Az apa, Mohamed ekkor már ismert építőipari vállalkozó hazájában. Jemen legszegényebb részéből költözött át a sivatagi királyságba analfabéta kőművesként jobb megélhetést keresve. A királyi családdal kialakult jó kapcsolata révén dúskálhatott a megrendelésekben: palotákat, közműveket, utakat épített, számtalan vallási építményt újított fel. 22 feleségétől 53 gyermeke született, Oszama tizenhetedikként jött a világra. Oszama anyja a szíriai Latakiából származott. A vallásos, szigorú és puritán apának nem jutott ideje a gyermeknevelésre, hiszen az óriási országban szinte mindenhol voltak megrendelései, és Mohamed mesterien fogta össze hatalmasra duzzadt vállalkozását.
1967. Az édesapa repülőszerencsétlenségben elhunyt. A tízesztendős Oszama nem sok emléket ápolt apjáról, de azok beégtek az emlékezetébe, sokáig ő volt a példakép, amelyhez hasonlítani akart. Az apa – akkori pénzben – több mint ötmilliárd dollárt hagyott örökül családjára. Oszama örökségét a nyolcvanas években mintegy 300 millió dollárra tették.
1960–70-es évek. Oszama bin Laden nem kapott vallásos nevelést, szaúd-arábiai iskolákba járt, míg testvéreinek jó része Nagy-Britannia és az Egyesült Államok neves tanintézeteinek növendéke volt. Ők nyugati stílusú életet éltek, élvezték az örökség nyújtotta lehetőségeket. A nagyra nőtt, majd kétméteres Oszama ehelyett itta Egyiptomból emigrált tanárainak szavát, akiknek Muzulmán Testvériség-tagságuk miatt kellett elhagyniuk hazájukat. Az egyik különösen kedvelt oktatója annak a Szajjíd Kutbnak a testvére volt, akit 1966-ban Egyiptomban felakasztottak. Kutb a politikai erőszak híve volt, a jelenlegi arab terrorszervezetek tagjai az ő művein nőttek fel. A futballért rajongó fiú csapattársainak Korán-vetélkedőt rendezett, nem hallgatott zenét, és csak hagyományos öltözékben járt. Ebben az időszakban csatlakozott egy iszlám csoporthoz tevékeny tagként.
1974. Tizenhét éves korában megtartották Oszama első esküvőjét, a választott egy szír leány volt, anyai ágon unokatestvére. Oszamának öt feleségétől 22 gyermeke született.
1974–78. A dzsiddai egyetemen tanult kereskedelmet és műszaki ismereteket. Az évtized közepétől bekapcsolódott a családi vállalkozásba, de nem nagyon tudta hasznossá tenni magát, inkább csak megtűrt személy volt. Az egyetemen találkozott a palesztin származású Abdullah Azzam iszlámtudós professzorral, akinek szélsőséges nézetei miatt kellett távoznia Jordániából. Ebből a korszakból származik barátsága Turki al-Fejszállal, a volt király fiával, aki 1977-től 2001-ig a szaúd-arábiai titkosszolgálat főnöke volt.
1979–89. Azzam Pakisztánba ment tanítani. Amikor a szovjetek megszállták Afganisztánt, Oszama csatlakozott hozzá. (Az egyetemet nem fejezte be.) Szaúd-Arábia politikai céljai egybevágtak a palesztin professzor által képviseltekkel: minden muzulmán kötelessége az iszlám föld megvédelmezése a betolakodóktól. Oszama bin Laden megkapta első hivatalos megbízatását: a szaúdi királyt kellett képviselnie az afganisztáni harcosoknak szánt adományok összegyűjtésében. A nagy és gazdag családok adakoztak is bőséggel. Oszama bérletet vehetett volna a Rijád–Iszlámábád légi járatra, oly sokszor tette meg ezt az utat. Azzam, az ideológus Pesavar határvárost tette meg a szaúdi alapítvány központjául, és jó érzékkel úgy helyezkedett, hogy ő is közel maradjon az aranytojást tojó tyúkhoz. Egyes források szerint dollármilliárdokban mérhető vállalkozás volt ez.
A szaúdi elit fiatalság közt valóságos sztár lett az égimeszelő, aki milliomos létére Allah nevében gyűjt adományt az afgán ellenállóknak. De még mindig a mama fia maradt: az anya csak akkor engedte el harmincas éveiben járó fiát a veszélyes térségbe, ha megígérte, hogy nem lép Afganisztán területére. Kiváló szervezőkészsége feltűnt nemcsak a szaúdi titkosszolgálatoknak, hanem az amerikai szövetségeseknek is. A szaúdi „szolgáltató iroda” nemcsak az afgán harcolókat segítette fegyverekkel, hanem megszervezte a családok ellátását, az iskolát a gyermekeknek, a sebesültek gondozását.
Bin Ladent az apacs törzsfőnökről kapott Geronimo néven alkalmazta a CIA, ezt viselte a megsemmisítésére kitervelt május elsejei akció során is, ezúttal már mint célszemély.
Anyjának adott szavát megszegve Oszama mégis átrándult a szomszédos Afganisztánba, ahol az apja cégénél és az egyetemen felszedett ismeretekkel helyi bázisok építésében vett részt. Inkább lelkes amatőrökből, mint valódi ellenállókból megszervezte az önkéntes arab egységet, ez volt az álma, és át is esett a tűzkeresztségen a szovjetekkel vívott ütközetben.
Az évtized közepén csatlakozott a csapathoz az egyiptomi orvos, Ajman al-Zavahiri, aki pár évvel ezelőtt még egy kairói börtön lakója volt. Gyorsan megszerezte a szervezeten belül a biztonsági vezetői posztot, elválaszthatatlan társa lett Oszamának.
1988. augusztus 20. Az „arab afgánok” tizenöt fős csoportja Pesavarban megalakította a Bázis nevű iszlám szervezetet, vagyis az Al-Kaidát, amelynek „célja, hogy felemelje Isten szavát, és dicsőségessé tegye az ő győzelmét”.
1989. Abdullah Azzamot, a szaúdi alapítvány vezetőjét meggyilkolták egy pokolgépes merényletben. Sohasem derítették ki, hogy kinek a megbízásából. Februárban a szovjetek bejelentették, hogy kivonják csapataikat Afganisztánból. Az „arab afgánok” munka nélkül maradtak, sőt a segélyezésnek is véget vetettek a szaúdiak és az amerikaiak.
1990–91. Augusztusban Irak elfoglalta Kuvaitot. Az épp otthon tartózkodó Bin Laden, aki országszerte élménybeszámolókat tartott, a következőket javasolta Fahd szaúdi királynak: ne engedje be az iszlám szent földjére a hitetleneket (ekkor már felvonulásra készült a több százezres Irak-ellenes szövetséges haderő), ő majd megszervezi arab légióját, és kiűzi Szaddámot Kuvaitból. A szaúdi illetékesek meghallgatták ajánlatát, de távozása után ugyancsak furcsán tekintettek egymásra.
Ez volt a fordulat az akkor 34 éves Bin Laden életében. Eldobták, mint egy használt papír zsebkendőt, ráadásul ki is nevették. Előadásain egyre keményebb szavakkal bírálta a szaúdi elit életformáját, a királyi családot pedig korrupcióval vádolta. Turki barátjának titkosrendőrsége figyelni kezdte, természetesen csak az ő érdekében.
1991. Bin Laden Szudánba menekült, ahol Hasszán al-Turabi iszlamista vezető vette pártfogásába. Öszszetrombitálta az afganisztáni csapatot, Zavahiri is csatlakozott hozzá, sorban hozták létre a terroristakiképző központokat. Az egész világ lett a csatamezeje. Szudánban egyébként Oszama üzlettel is foglalkozott: pénzt kölcsönzött az államnak, utakat épített, ingatlanokba fektetett be, ám ilyen jellegű vállalkozásai a legritkább esetben hoztak némi pénzt a konyhára.
1992–95. Ezekben az években az Al-Kaida harcosai Csecsenföldön és a volt Jugoszlávia frontjain segítettek muzulmán bajtársaiknak. 1993-ban állítólag személyesen Alija Izetbegovic bosnyák elnök adta át országa diplomata-útlevelét Oszamának.
1993. február 26. Az első robbantásos merénylet a New York-i Világkereskedelmi Központ (WTC) ellen, amely hat halottat követelt. Egyes források ezért is felelőssé teszik Oszamát, de nem bizonyított szervezetének részvétele az akcióban, ez inkább csak felhívta figyelmét a létesítményre mint jelképes célpontra.
1994. Szaúd-Arábia megfosztotta állampolgárságától, ami ugyancsak fájt neki. Ennél mindenesetre mélyebb sebet ejtett volna rajta, ha sikerül a likvidálására irányuló, Rijádból szervezett merényletek egyike.
1995. Májusban Etiópiában megpróbálták megölni Mubarak egyiptomi elnököt, aki csak sofőrje lélekjelenlétének és egy besült páncéltörő rakétának köszönhette, hogy megmenekült. A rijádi amerikai misszió épületében robbantást követtek el, amelynek hat halottja volt.
1996. Februárban Oszama kiadta a parancsot az Al-Kaidának, hogy a világon bárhol megtámadhatják az amerikai érdekeltségeket. Amerikai és egyiptomi nyomásra Szudán kiutasította az országból Oszamát és csapatát, akik visszatértek Afganisztánba, ahol időközben hatalomra kerültek a tálibok. Június 25-én a szaúdi Dahran amerikai támaszpontnál elkövetett robbantásos merénylet 19 emberéletet követelt.
1998. Nyáron az afganisztáni Dzsalálábádtól északra fekvő Tora Bora hegységben található barlangrendszerben 150, a világ minden tájáról összegyűlt terrorista megalakította a „zsidók és keresztények elleni iszlám szent háború nemzetközi frontját”. Augusztus 7-én pár perc eltéréssel bomba robbant a kenyai főváros, Nairobi és a tanzániai Dar es-Salaam központjában, az amerikai nagykövetségek előtt, 248 ember halálát okozva.
Augusztus 12-én Bill Clinton amerikai elnök kiadta a parancsot, hogy robotrepülőgépekkel vegyék célba Bin Laden Hószt melletti afganisztáni táborhelyét. A nemzetközi terroristavezér csak a véletlennek köszönhette, hogy túlélte a támadást.
2000. október 12. A jemeni Áden kikötőjében motorcsónakos öngyilkos merényletet követtek el a USS Cole amerikai rombolóhajó ellen, 17 tengerész életét vesztette.
2001. szeptember 11. Amerikában tizenkilenc arab Al-Kaida-terrorista eltérített négy utasszállító repülőgépet, amelyekkel lerombolták a New York-i WTC-tornyokat, illetve egyet nekivezettek a washingtoni Pentagon épületének. Több mint háromezer amerikai áldozatot követelt az akció.
2001. szeptember 17. George W. Bush amerikai elnök Bin Ladent nevezte meg az Amerikát ért támadás kiötlőjeként, akit „élve vagy halva”, de előkerítenek. Október 6-án elkezdődött Amerika terrorizmus elleni háborúja, az első célpont Afganisztán lett. Mint egy szenátusi vizsgálóbizottság megállapította, a Tora Bora-i barlangrendszer 2001. decemberi amerikai ostromakor, ha elég erőt összpontosítanak a támadásra, biztosan elfogták volna a terroristavezért, aki ennek hiányában pakisztáni törzsi területekre szökhetett.
2001–2011. A biztonsági szakértők szerint Oszama fő célja tíz év óta az életben maradás volt. Ezért szinte kizárt, hogy tevékenyen részt vett volna a későbbi merényletek szervezésében. Az eltelt időben négy video- és három audioüzenetben tudatta fenyegetéseit a világgal. Az Al-Kaida névjeggyel számos helyi szervezet működik szerte a világban, ezek a központtól függetlenül döntenek az emberrablásokról, merényletekről. Ezzel a „márkanévvel” hajtották és hajtják végre ma is gyilkosságaikat Irakban. Az Al-Kaida nevében öltek 2002-ben Balin (201 halott), rá egy évre a marokkói Casablancában, 2004 elején a madridi vonatrobbantásokkor (191 halott). Isztambulban két merénylet is volt az elmúlt időszakban, 2005 nyarán Londonban (57 halott), ugyanebben az évben az egyiptomi Sarm-es-Sejkben is pusztított robbanás.
2011. május 1. Négy hónappal az Amerikát ért támadás tizedik évfordulója előtt a pakisztáni fővárostól 50 kilométerre északra fekvő Abbotábád település egyik villájában terítették le az amerikai kommandó golyói Oszama bin Ladent.
A nemzetközi terrorszervezet, bár bizonyos jelek arra utalnak, hogy a közelmúltban meggyengült, még első számú vezető nélkül is veszélyes. Arról nem is szólva, hogy valószínűleg Ajman al-Zavahiri, az egyiptomi doktor, a szervezet „agya” örököli majd meg Bin Laden posztját.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.