Volt az a gondolatkísérlet, hogy ne legyen kötelező érettségi tantárgy a történelem, és felmerült már az is, hogy vége van neki. Mármint a történelemnek, aztán kiderült, hogy jól van, benne élünk a közepében, és bennünk él. Ha meg valaki nincs tisztában a hazája és a világ történelmével, még kiszolgáltatottabbá válik, fogyasztónak, bér- és adósrabszolgának még csak elmegy valahogy a jelenben, de egy közepes erősségű privát jövőkép összeállítása már meghaladja az erejét. A történelem ráadásul hálás matéria, jól tanulható, néha egyenesen játszva, akár a szó szoros értelmében is. Itt van például rögtön a Ki kicsoda? – Magyar történelmi társasjáték, Világtörténelmi társasjáték (Helikon Kiadó, 2011) elnevezésű pompás segédeszköz, ami műfaját tekintve kártyajáték, kétszer két ötvenlapos pakli, ahogy illik. Persze hogy a játékos kedvű kínaiak találták ki ezt is, a témával foglalkozó kultúrtörténészek szerint a kártya szülőhazáját valahol a Góbi sivatag peremén, az indiai, perzsa, mohamedán és kínai kultúrák határvidékén érdemes keresni, az időpont a tizenkettedik század. Azóta számtalan verzió, forma, szabály alakult ki, érdekes módon az ismeretterjesztő kártya sem új keletű találmány. 1644-ben a francia Mazarin bíboros úgy ítélte meg, hogy lankadni látszik az érdeklődés a nevelésügy iránt, és kártyák segítségével gondolta kissé feldobni a hangulatot (vö.: az ördög bibliája). Kezdeményezése nyomán valóságos mozgalom indult Európában, így lett a kártya a szórakozáson kívül tudományok és ismeretek hordozója. Mindezt az tette lehetővé, hogy a kártyalapok értékjelzésére megjelentek a betű- és számmutatók, ezáltal a kártyaképek elveszítették összefüggésüket magával a kártyajátékkal. Lehetségessé vált tehát, hogy a lapokon a hagyományostól eltérő ábrák is megjelenjenek. A határ így azonnal a csillagos ég lett, szó szerint, a zsugákon illusztrált szövegek hirdették a matematika, a geometria, az irodalom és a csillagászat dicsőségét. Nem sokat kellett várni a politikai (ma már ugye történelmi) témákra sem, Angliában kártyát nyomtattak a pápa katolizáló törekvései ellen, és megörökítették a protestáns Orániai Vilmos sikereit is. Aztán eljött a forradalmi kártyák ideje is, maga Saint Simon tervezett egyet a szabadság, egyenlőség, testvériség allegorikus alakjaival, de adott esetben a reakciósok sem tétlenkedtek, ismerünk Ferenc József, Haynau és Jelacic képeivel díszített csomagot is. Churchill személyesen adott utasítást kártyák kiutalására a harci morál növelése érdekében, és a játék felbukkant választási kampányok alkalmával is, egy különösen jól sikerült példányon Nixon volt a pikk király, Kissinger pedig a pikk nyolcas.
A Ki kicsoda? szerzője és szerkesztője, Száray Miklós, tervezője, Gyulai Kati is tág teret biztosít a játékos embernek. Osztás után a versenyzőknek az arckép, egy ismertető és egy idézet alapján kell megnevezniük az adott történelmi alakot, de ha ezt a verziót megunnánk, van még legalább négyféle lehetőségünk. Például gyorsan megszabadulhatunk bizonyos csoportoktól, bedobálhatunk uralkodókat, elnököket, különféle rendű és rangú diktátorokat, hogy csak úgy csattannak az asztal közepén. Hiába, a kártya nagy találmány.
origo.hu
Jászsági díler bukott le a rendőrök előtt átadás közben
