Míg az öreg Bud a vízilovakkal, egy valamire való magyar most a vidrákkal van. Esetleg a balinokkal. Nem kell ugyanis messzire menni: az egzotikum a lábunk előtt hever (úszik és repül), éppen csak körül kell nézni a Kárpát-medencében, akár egy konzervatív házaséletet élő saspár szemszögéből. Nagyjából innen indul és ide érkezik a Vad Magyarország íve: a borítékolhatóan nagy karriert befutó természetfilm néhány, az ártéri erdőkhöz köthető állatfaj életének és működésének fordulópontjait mutatja be, klasszikus cselekménysorra felfűzve. Épp csak a dramaturgia manírja, az olykor agitkákra emlékeztető, bicebóca szöveg és a gondos előkészítő munka ellenére is érezhető kapkodás ront a film tökélyén – a szuggesztív mellékszereplők és a gyönyörű főszereplő (Magyarország) hamar helyrebillenti az egyensúlyt.
Miközben telnek az évszakok, átüt az Uránia filmvásznán a két nagy előd, a Gyöngyvirágtól lombhullásig, a Tizenkét hónap az erdőn és nyomokban a Másfél millió lépés örökzöldje is. Török Zoltán méltó utód, ilyen precizitással, türelemmel és szeretettel rég készült gyermek- és felnőttlelket egyaránt meghódító mese a mi balsors tépte oszágunkról, már ami a betonon és az esti híradókon kívül rekedt hazát illeti.
(Vad Magyarország – A vizek birodalma. Színes, magyar–német természetfilm, 52 perc, 2011. Rendezte: Török Zoltán.)
origo.hu
Késsel támadt az utcán egy ukrán férfi egy fiatalra Tatabányán
