Múlt csütörtöki számunkban már részletesen foglalkoztunk Szávay Ágnes egészségi állapotával azok után, hogy tavaly november óta öt hónapot hagyott ki krónikus gerincgondjai miatt, de márciusi visszatérése után sem tudott felszabadultan, fájdalommentesen teniszezni. Több versenyt lemondott, négyet pedig, amit nem, azonos koreográfiával fejezett be: egy győzelem, majd vereség vagy feladás. A 22 éves játékos múlt héten tért haza Madridból, és tegnap a Feneketlen-tó melletti Park Teniszklubban keresetlen őszinteséggel válaszolt többek között a mi kérdéseinkre is:
– Kiderült már, milyen sérüléssel küzd pontosan?
– Igen. Legutóbb Madridban már az első meccsemen nagyon fájt a derekam, de győztesen be akartam fejezni, hogy ne essek vissza a ranglistán, s hogy kiemelt lehessek a Roland Garroson. Ez sikerült is, de utána vissza kellett lépnem, párospartnerem, Dinara Szafina pedig, aki egy ideje hasonló gondokkal küzdött, felajánlotta, hogy együtt menjünk el az ottani orvosához. Aki azonnal mondta, hogy törésre gyanakszik, s végezzünk el egy CT-vizsgálatot. Korábban több MR-vizsgálaton átestem, CT-n viszont még nem, ami aztán kimutatta, hogy fáradásos törés van az ötödik csigolyámban. Erre kaptam még Madridban egy szteroidos injekciókúrát, ami persze nem szünteti meg a bajt, csak tüneti kezelés. Ez hét napja történt, eddig nem edzhettem, most derül ki, hogyan reagál a szervezetem terhelés alatt.
– A tüneti kezelés helyett nem lett volna jobb a végére járni, esetleg műtéttel is?
– Az egyik orvos azt mondta, lehet így játszani, a másik, hogy nem, és csavarozni kell a csigolyámat. Utóbbi legalább egyéves kiesés lenne, s őszintén szólva nem szeretnék kés alá feküdni. Egyelőre Wimbledonig vagyok benevezve a versenyekre, a folytatás szempontjából nagy kérdés, milyen lesz az injekció hatása. Maga a beadás szörnyű volt, ami aztán csak fokozódott, ilyen fájdalmat még életemben nem éreztem. Azóta szerencsére javult a helyzet, a jövő héten Brüszszelben már indulnék.
– S ha érdemben nem javul az állapota? Wimbledon után jönne például a budapesti WTA-torna, amit az előző két évben megnyert.
– Az még messze van. Ha nem jövök rendbe, meg kell gondolni, hogy védett rangsort kérek a nemzetközi szövetségtől, de azt is időben, hogy még benne legyen a tavalyi hazai és prágai győzelmem, mert az idei négy egykanyaros szereplésemen nincs mit védeni. Egyáltalán, teljesen felesleges úgy elmennem versenyezni, hogy tudom, a kitűzött célom nem lehet megnyerni a meccset, legfeljebb végigjátszani. A teljes tornáról nem is beszélve.
– Tehát szíve szerint játszana, de ebben az állapotában képtelen úgy, ahogy szeretne, ahogy kellene, ahogy tud. Merre lehet a kiút?
– Egyelőre én is sötétben tapogatózom. Több mint két éve küszködöm a hátammal, éppen ezért esnek rosszul azok a vélemények, amelyek az aluledzettségemről, lustaságomról szólnak. Nagyon rossz érzés, hogy egyes emberek ítélkeznek, miközben nem tudnak semmit a gondjaimról. Sokáig pontosan én sem tudtam, mi a baj, azt viszont igen, hogy nagyon fáj a hátam. Ha visszagondolok, 2006-ban mononukleózisom volt, 2007-ben New Havenben megsérültem, s gyakorlatilag azóta küszködöm a fittségemmel, egyszerűen nem tudok folyamatosan és rendesen készülni. Ez vezetett egyébként ahhoz, hogy új edzőmmel, Köves Gáborral is megszakítottuk a kapcsolatot. Nem tudott igazából segíteni, hiszen állandóan orvoshoz kellett járnom a pálya helyett.
– Akkor tavaly nyáron hogyan sikerült Budapesten és Prágában két héten belül két WTA-tornát, összesen tíz meccset megnyernie?
– Most már elmondhatom, végig fájdalomcsillapítókkal játszottam, s lehet, hogy hosszabb távon többet ártottam vele magamnak, mint amennyit használt az eredményességemnek. Most az a legfontosabb, hogy meggyógyuljak, ebből az injekciókúrából legfeljebb még egyet kaphatok. Ha korábban kiderült volna a baj igazi oka, már túl is lehetnék rajta.
origo.hu
Hosszú évekre börtönbe kerülhet egy nő, aki vállon szúrta élettárását
