Filmek és ítészek

Áprilisi hír, mégis, most a filmszemle idején különösen aktuális: harmincegy film közül Gulyás János Civil jelentése nyerte az Ember Judit-díjat Los Angelesben a tíznapos 2. Magyar Dokumentum- és Rövidfilm-fesztiválon. E mű 2008-ban a filmszemle versenyprogramjába nem fért be, csak a kiemelt információs programban vetítették, ám a dokumentumfilmes zsűri egyik tagja még így is értékelte: a Civil jelentést propagandaműnek titulálta, amely rosszabb a Harmadik Birodalom első számú házi filmese, Leni Riefenstahl munkáinál. Később természetesen volt nyilvános magyarázkodás: a zsüror nem lefasisztázta Gulyás Jánost, csupán esztétikai ítéletet mondott filmje felett.
Gulyás akkori nyílt levelében felvetette: az előzsűrik cenzori funkciót is betöltenek. Legalábbis szerinte mindig akad minimálisan egy tag a döntnökök között, aki kínosan ügyel arra, hogy a hatalomnak kényes ügyek, társadalmi kérdések ne kerülhessenek a filmszemle nyilvánossága elé. Gulyás szerint ez volt az oka annak, hogy korábban a Beszélő szamizdatos folyóiratról készített Szamizdatos évek, vagy az Inconnu csoport és a 301-es parcella kevésbé ismert történetét bemutató Ismeretlenek című filmjét sem találták a szemle versenyprogramjához méltónak.
Címe is sejteti: a Civil jelentés a 2006 szeptemberében és októberében történt rendőri túlkapásokról, emberi jogi jogsértésekről szól. A film alapját a Morvai Krisztina által vezetett bizottság munkája adja, kitérnek benne Gyurcsány Ferenc volt kormányfő őszödi beszédére, a gyülekezési jogra, a tévészékház ostromára és Budapest volt rendőrfőkapitánya, Gergényi Péter díszpolgárrá avatására 2006 novemberében. A 2008-as filmszemlére nevezett mintegy kétszáz dokumentumfilm közül mindössze ez az egy mű foglalkozott e témával. Elfogult, egyoldalú, állították az elutasítói amiatt, hogy a film inkább az áldozatok szemszögéből szemléltette az eseményeket. Ha tehát valaki az emberiesség elleni bűncselekményekről forgat, filmjében szólaltasson meg olyan hiteles embereket is, mint Moammer el-Kadhafi.
Felvetődhet a gyanú: elég egy „megfelelő” összetételű zsűrit összeállítani, onnantól kezdve az általunk favorizált alkotó nyer. Ám Los Angelesben nem volt zsűri, a nézők szavaztak, minősítették pontokkal a látott filmeket. Na persze, lehet erre a válasz: a magyar emigránsok nagy része konzervatív érzelmű. Ám e szempont is megbukik: a Los Angeles-i főkonzul, Bokor Balázs olyan dokumentum- és rövidfilmfesztivált hozott tető alá, amely leginkább az Amerikában szocializálódott, magyar gyökerű fiatalokat vonzotta, ők töltötték meg a mozikat.
Az idei filmszemle válogatóival sem akadt szerencséje Gulyás Jánosnak. Csak csendben, csak halkan címmel forgatott dokumentumfilmet számos kistelepülésen, bemutatva a neoliberális oktatáspolitikát a gyakorlatban: a kis iskolák 2007–2010 közötti felszámolását. E film már a szemle információs szekciójába se fért be. Nyilván azért, mert „egyoldalú”: a volt kultuszminiszter, Hiller István nem kapott szót benne.
Hogyan verte át az MSZP–SZDSZ-kormány az Élőlánc a kis iskolákért mozgalmat, miként hagyták figyelmen kívül mintegy kétszázhúsz kistelepülés kérését, miért kell bezárni egy nyolcosztályos iskolát, ha egy-két évfolyamon akár két fővel is kevesebben vannak a létszámelvárásnál: az érintettek olvasata – például: a szocializmus lényegéhez tartozik a falurombolás – kellemetlen az elmúlt kormánynak és támogatóinak, különben is: hogyan képzelik, hogy ők osztják a bizonyítványt?
A Hír TV bemutatta e szíven ütő filmet. Egyes részletei Dénesfa honlapján, a YouTube-on is láthatók. Van szemle a mozin kívül is.