Magyar Nemzet: A kormány és a jegybank között komoly feszültségek voltak megfigyelhetők. Tartanak-e attól, hogy két tűz közé kerülnek?
Gerhardt Ferenc: Amióta a monetáris tanács tagjai lettünk, ezek a feszültségek nem érzékelhetők. Nincs mitől tartanunk, ugyanis a jegybanktörvény világosan meghatározza a feladatainkat, és mi ehhez tartjuk magunkat.
Kocziszky György: Egy feszültség kialakulásában a mindenkori gazdasági helyzet is közrejátszik. Mára mindenki elismeri, hogy a fellendülés elkezdődött, sokat javult az ország megítélése a hitelminősítők körében. Én pillanatnyilag semmiféle problémát nem tapasztalok a kormány és a jegybank közötti viszonyban.
MN: Maga az együttműködés javult az MNB és az Orbán-kabinet között, vagy a gazdasági folyamatok kedvező alakulása elfeledtette a nézeteltéréseket?
G. F.: Négy új szereplő lépett a porondra, ami egyfajta nyugalmat hozott magával. Ugyanakkor szeretném leszögezni, hogy a monetáris tanács és a kormány két különböző dolog. Az új monetáris tanácstagokat az Országgyűlés nevezte ki a gazdasági bizottság ajánlására.
MN: Mi a véleményük azokról a találgatásokról, hogy önöket azért küldte a tanácsba az Országgyűlésben többségben lévő kormánypárt, hogy „átvegye az irányítást” a jegybank felett?
G. F.: Ezek olyan politikai jellegű taktikázások, amelyeket szakemberek nem vehetnek figyelembe.
K. Gy.: Nemcsak a jegybanktörvény, de az eskü is a függetlenség megtartására kötelez. Ezen túlmenően más elvárásnak nem kívánunk megfelelni.
MN: Egyesek szerint monetáris politikai fordulatra lenne szükség Magyarországon, a jegybank eddig ugyanis nem képviselte eléggé a reálgazdaság érdekeit. Egyetértenek?
K. Gy.: A reálgazdaság kérdésével alapvetően a gazdaságpolitika foglalkozik. A monetáris politika ennek egy területére összpontosít (a kamatra), amelynek a reálgazdasági hatásait nagyon fontos vizsgálni. Az első negyedéves termelési adatok például a külkereskedelemben látványosak. Ezek a témák hétről hétre minden egyes monetáris ülésen megjelennek.
MN: Önök tehát úgy látják, nincs szükség arra, hogy a jegybank hangsúlyosabban odafigyeljen a reálgazdaságra? Számos szakember fogalmazott meg ezzel ellentétes véleményt lapunkban.
G. F.: A reálgazdaság és a pénzügyi gazdaság különválasztását nem tartanám szerencsésnek, mert óhatatlanul ellentétpárokat képezünk. Az egységes egészet kell néznünk, amit gazdasági életnek nevezhetünk. Kocziszky úr és a magam személyében egyébként jó irányban keresgél, ugyanis mindketten nagyobb affinitást mutatunk a reálgazdaság iránt.
K. Gy.: A reálgazdaság szereplői számára a kiszámíthatóság rendkívül fontos. A jelenlegi összetételű tanács ezt helyezi előtérbe.
MN: A legutóbbi kamatdöntő ülésen, ahol egyhangú határozat született a kamat tartásáról, már mindketten részt vettek. Voltak-e nézetkülönbségek a részletkérdésekben?
G. F.: Ha a döntés azonos, a vélemények is azonosak. Ha azt mondjuk, finom volt az ebéd, nem térünk ki külön a kenyér minőségére.
MN: Abban, hogy egyhangúlag szavaztak, szerepet játszott-e az, hogy sokan figyelmeztettek, zavart keltene, ha az új tagok azonnal elkezdenének másképp mozogni?
G. F.: A monetáris tanács tagjai független és szakmailag felkészült egyének. Nagy hibát követnénk el, ha elvárásoknak próbálnánk megfelelni. Az ténykérdés, hogy a magyar gazdaság megnyugtató jeleket közvetít a világnak. Mi ez alapján döntöttünk, és nem az alapján, hogy ki mit mond nekünk.
K. Gy.: Láthatóan nőtt a magyar gazdaság és az állampapírok iránti bizalom. Ennek az előnyeit a vállalati szféra is érzékeli például a külkereskedelmi forgalom alakulásában, a tőkéhez való hozzáférés lehetőségében. Nyugalmi állapot van kialakulóban. A kérdésére egy hasonlattal válaszolva: a döntéshozatal nem úgy zajlik, hogy „valaki sokszor elmond valamit, és a végén már én is elhiszem”.
MN: Általánosan nézve az önök által említett bizalomjavulás menynyiben járulhat ahhoz hozzá, hogy a kamatcsökkentéshez közeledjünk?
G. F.: A kamatpolitika mindig a rendelkezésre álló információk, tartósnak ítélt folyamatok fényében alakul. Hacsak nem történik valami drámai fordulat a gazdaságban, általában minimum negyedév szükséges ahhoz, hogy a tendenciákra reagáljon a jegybank.
K. Gy.: Az MNB inflációs célkövető rendszert használ, a dokumentumok a jövő év végére a háromszázalékos cél elérését fogalmazzák meg, ami a jelenlegi információink szerint tartható.
origo.hu
Kőkemény kérdésekkel zárult a Lázárinfó Keszthelyen, sok helyi téma is terítékre került
