Oszama bin Laden meggyilkolása újfent rávilágított az Egyesült Államok és Pakisztán ellentmondásoktól hemzsegő kapcsolatrendszerére, amely 2001 októbere, az amerikaiak afganisztáni intervenciójának kezdete óta lényegében ugyanazt a vezérelvet követi. A iszlámábádi vezetés csak úgy tudta elkerülni az ország elleni közvetlen támadást, ha beleegyezett az együttműködésbe, ugyanakkor ennek tényét és valódi mélységét rejtve tartja lakossága, de még az államapparátus és a fegyveres erők egy része elől is. Az amerikaiakkal való szövetség nyílt felvállalása ugyanis mind a mai napig lehetetlen, hiszen olyan nagy az ellenszenv irántuk itt; talán az se túlzás, hogy egy ilyen lépés a pakisztáni állam aláásása lenne. Marad hát a mindenkori hatalom – a mostanihoz hasonló „demokratikus” kormányzat, vagy a Musarraf-féle katonai diktatúra – közvetlen, „terrorellenes segéllyel” bőven megtámogatott alkuja Washingtonnal, ködbe vesző részletekkel. Ez alapján zajlik az amerikai szolgálatok titkos háborúja Pakisztánban a terroristák és tálibok vélt vagy valós célpontjai ellen, helyi bázisokról felszálló pilóta nélküli harci gépekkel, civil áldozattal. Ebbe a rendszerbe illeszkedett a lahore-i lövöldöző – amerikai konzulátusi biztonsági ember, CIA-alkalmazott – ügye, akit a gyilkosságok után elfogtak, megszorongattak, majd a hozzátartozójukat vesztett családok pénzbeli kárpótlása után elengedtek. S minden valószínűség szerint ezek között a bevált keretek között zajlott Bin Laden likvidálása is.
A háború tovább folyik, az amerikaiak lényegében az csinálnak, amit akarnak, s Pakisztán, az egyetlen atomfegyverrel rendelkező iszlám ország, Kína legfontosabb szövetségese sakkban marad, középhatalmi potenciálját nem realizálhatja.
origo.hu
Autónak csapódott egy motoros Nyíregyházán, meghalt
