Koncepciós védekezés

A koncepciós védekezés viszonylag új jelenség, a jogállamiság „vívmánya”, hiszen csak az igazságszolgáltatás önálló és független hatalmi ággá emelésével vált alkalmazhatóvá. Lényege, hogy
a védelem egyáltalán nem foglalkozik az elkövetett bűncselekménnyel, nem a vád ellen védekezik, hanem az eljárásnak próbál politikai színezetet adni

Ez az Orbán még diktátornak is alkalmatlan. Miféle amatőr, sőt egyenesen dilettáns despota az, aki csak az ügyészségre teszi rá fojtogató mancsát, de a bíróságot nem vonja saját befolyása alá? Mi értelme van az ügyészséget kézivezérelni, miközben a bíróság önállóan és függetlenül működik tovább? Így teljesen felesleges akár a legzseniálisabb koncepciót is kiagyalni, hamis vádat koholni, bizonyítékokat gyártani, tanúkat preparálni, a a büntetőeljárást a leggondosabban, a legaprólékosabb műgonddal előkészíteni, ha a bíróságot nem vonják be előre a konstrukcióba, és a bíró a belátása szerint, csak a törvényi előírásoknak és saját lelkiismeretének megfelelően ítélkezik. Márpedig, még Gyurcsány Ferenc álláspontja szerint is, a magyar bíróságok függetlenül működnek, pártatlanságukhoz, jogállami elkötelezettségükhöz kétség nem férhet. Ugyanis Gyurcsány odanyilatkozott, hogy az ügyészség, amely valójában Orbán meghosszabbított karja, börtönbe akarja csukatni, de nem fog sikerülni, mert ő megvédi magát. Ez pedig kétségkívül arra utal, hogy Gyurcsány bízik a bíróságok függetlenségében, fel sem merül benne annak lehetősége, miszerint azokat is Orbán irányítaná. Jó tudni, hogy hazánkban – minden aggódó híresztelés és rosszindulatú propaganda ellenére – még nem szűnt meg teljesen a demokrácia, hiszen a kormányellenes erők legrobusztusabb alakja is elismeri: az egyik független hatalmi ág, az igazságszolgáltatás, ha nem is teljes mértékben, de a legfontosabb részében szabadon, a kormány politikai befolyásától mentesen működik. Pedig ezek a bírák, akiket Orbán nem tudott a saját zsebébe gyűrni, azonosak azokkal, akiket Tamás Gáspár Miklós oly éleselméjűen és tévedhetetlenül minősített még 2003-ban: „A bírák jelentős része ahhoz a fölső középosztályhoz tartozik, amely cigányellenes, nőellenes, homofób, idegengyűlölő, antiszemita, és mélyen lenézi a kitaszított szegényeket. Ez a fölső középosztály villanegyedeiben a szélsőjobboldalra szavaz, tudósai mélyen klerikálisak és konzervatívok, egyetemista gyerekei pedig a régi és az új etnicizmus, regresszív ökoromantika, sovén Nyugat-ellenesség és irredenta pózolás virtuózai.” Annál dicséretesebb, hogy ezek a bírák megmaradtak függetlennek, tisztességesnek és intaktnak, holott TGM leírása alapján olyanok, mintha a jobboldali hatalom tervezte volna őket saját képére és kedvére. Ám amennyire örvendetes állapot ez, annyira elkeserítő is egyben, hiszen azt bizonyítja, hogy a miniszterelnök zsarnoknak is pancser, hiszen úgy akar koncepciós pereket lefolytatni, hogy csak az ügyészséget tette saját lakájává, a bírói karból nem csinált az ő kénye-kedve szerint ítélkező, korrupt bűnbandát.
Koncepciós bírósági eljárás készül, középpontjában Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök áll majd vádlottként, efelől ne legyen kétségünk. Győzködnek erről Gyurcsányon kívül a szocialista párt legkiválóbb koponyái Mesterházytól Szanyiig sokan, s erősíteni próbálja őket a szellemi holdudvar (független sajtómunkások) számos híressége is. Legfőbb (nagyjából egyetlen) érvük az, hogy Gyurcsányt olyan ügyben gyanúsítják, amely meg sem történt. Való igaz, a sukorói beruházás nem történt meg, s a hírhedt telekcsere sem jött létre. Ám az a tervezett telekcsere így is bűzlik a korrupciótól. S a korrupció (az esetek többségében a hivatali visszaélés is az) megvalósulásának nem feltétele, hogy az az objektum vagy projekt elkészüljön, amelynek érdekében a megvesztegetést, a hivatali visszaélést végrehajtják. Ám hogy mi történt és mi nem a sukorói ügyben, a koncepció szempontjából nem oszt, nem szoroz. Ugyanis a bírósági eljárás nem a vád oldaláról lesz megfogalmazva, hanem a védelem készül koholmányokkal bizonygatni a gyanúsított érintetlenségét. A koncepciós per, szocialista változatában a kirakatper, az előzetesen megtervezett, koholt vádakra felépített, a törvényességet sértő, politikai célzatú bírósági eljárás egyidős az igazságszolgáltatással. Bármennyire elkeserítő, ez így igaz. Már az ókor leghíresebb perei is koncepciós perek voltak, elég csak Jézus elítélésére utalnunk.
Ezzel szemben a koncepciós védekezés viszonylag új jelenség, a jogállamiság „vívmánya”, hiszen csak az igazságszolgáltatás önálló és független hatalmi ággá emelésével vált alkalmazhatóvá. Lényege, hogy a védelem egyáltalán nem foglalkozik az elkövetett bűncselekménnyel, nem a vád ellen védekezik, hanem az eljárásnak próbál politikai színezetet adni, ezáltal a bíróság legitim voltát, illetékességét igyekszik kétségbe vonni. Klasszikus példa a koncepciós védekezésre O. J. Simpson pere, amelynek során a gyilkost a politikai korrektség szellemében sikerült is felmenteni.
Gyurcsány nyilván hamar rájött, ha a Sukoró-ügyben bíróság elé állítják, akkor a konkrét tények és események felvonultatásával nem megy semmire. Azok ellene szólnak. Azok alapján a végén könnyen a kóterben találhatja magát. Hogy ebben a helyzetben stílszerű legyen, elmehetett Vida vérbíró sírjához, s megkérdezhette: Feri bátyám, te mit tennél a helyemben? A túlvilágról érkezett a válasz? Vagy Gyurcsány szelleme már eleve ráhangolódott a koncepciós eljárásokra? Mindenesetre azt találta a leginkább célravezető szerepnek, ha politikai üldözöttet játszik, akinek közjogi terveit, döntéseit, tetteit kriminalizálni akarják. Mintha Sukoró a világon sem volna, ott nem is történhetett semmi, de neki még ehhez a semmihez sincsen az égvilágon semmi köze. Ez az alapállás azért is jól alkalmazható, mert gyanúsítottként nem köteles igazat mondani. Nyugodtan hazudozhat, így hazai pályán érezheti magát. (Megjegyzendő, az sem zavarja különösebben a hazudozásában, ha igazmondásra kötelezik.) Az ellene indítandó koncepciós per emlegetése valójában a koncepció része. A koncepciós védekezésé. Mert neki hasznos lehet, ha ezt a rossz csengésű fogalmat az ő ügyével összekötve sulykolják a köztudatba. Koncepciós pert indítanak ellene, hogy eltereljék a figyelmet a kormány kapkodásáról, Orbán Viktor alkalmatlanságáról. Orbán baloldalon közismert alkalmatlansága amúgy is központi helyet foglal el Gyurcsány és az MSZP bármely témában elővezetett kommunikációjában. Ebből következik, hogy a Gyurcsány elleni koncepciós per egyik fő oka az, hogy Orbán fél. Mit fél? Egyenesen retteg, mint egy igazi antidemokrata, hiszen ha demokrata lenne, nem félne. Kitől fél? Mindentől és mindenkitől, de Gyurcsánytól különösen. Azért akarja börtönbe juttatni, hogy így szabaduljon meg veszedelmes vetélytársától. Ezt maga Gyurcsány mondta, aki még mindig Orbán vetélytársának gondolja magát. Hogy miben vetekedne a miniszterelnökkel, azt sajnos nem tudjuk. Politikai vetélytárs aligha lehet, hiszen maga Gyurcsány gondoskodott arról, hogy pillanatnyilag leginkább Torgyán Józsefnek lehetne méltó politikai vetélytársa.
Nemrég a hazánkban dolgozó külföldi tudósítók étvágyát próbálta elvenni egy sajtóreggelin. Szegény kifejezetten Szép Ilonka hervadására emlékeztetett – „ártatlanság képe, s bánaté” –, amikor bejelentette: „A Fidesz nem fog lenyugodni addig, amíg engem ki nem végez politikailag és teljes mértékben.” Vajon mire utal ez a „teljes mértékben” kitétel? Mert akit teljes mértékben kivégeznek, annak felesleges pártszavazást erőltetnie, vagy új párt alapításán törnie a fejét. Úgy látszik, már túlságosan beleélte magát a saját maga által kitalált koncepciós áldozat szerepébe. Ám ez a jelenség egyáltalán nem politikai vagy bírósági, sokkal inkább orvosi koncepció kialakítására vár.