Külső-belső megfelelés a kínai modell szerint

Legyen szó a belső piac felfuttatásáról, a növekvő társadalmi igények jelenségének kezeléséről, Kína igyekszik megfelelni a fejlődéséből adódó kihívásoknak, miközben kifelé az árfolyam-politikájához ragaszkodva s növekvő nemzetközi szerepvállalással kívánja érdekeit érvényesíteni – hangzott el a Francia Intézetben minap tartott Kínai csoda: cui prodest? című előadáson.

Csoda-e? Az előadás címéhez Jordán Gyula, az ELTE docense hozzátette: a gazdaságra alkalmazható a csoda szó, de összességében akkor beszélhetnénk Kína esetében csodáról, ha bebizonyítják, hogy a szocializmus működőképes. De ez a kelet-európai országokhoz hasonlóan nekik sem sikerült. (Z. G.)

Nem számít, hogy szürke vagy fehér a macska, a lényeg az, hogy megfogja az egeret. Teng Hsziao-ping, a különutas szocialista piacgazdaság úttörője ezzel a mondással jellemezte a Kína példátlan fejlődését megalapozó gazdasági modellt, és bizony sok egeret sikerült fogniuk – mondta a Kossuth Klub és a Magyar Diplo rendezvényén Martine Bullard, a Le Monde Diplomatique főszerkesztő-helyettese, emlékeztetve arra, hogy 1976 után az ország egyetlen erőforrása a munkaerő volt, amelynek a térségben magas, nyolcvanszázalékos írás-olvasás tudása volt. Japánnal ellentétben behívták a külföldi tőkét Hongkongon keresztül és a kínai diaszpórából.
Kína az elmúlt húsz évben a világ műhelyévé vált, lakosságából 500 millióan lépték át a szegénységi és 300 millióan a középosztályi küszöböt. Elvette Japán második helyét a vezető gazdaságok között, háromezermilliárd dollárnyi tartalékkal rendelkezik, az Egyesült Államok vezető hitelezője, a világszerte eladott áruk 10 százaléka az országból származik, és katonai kiadásai is immár a világon a harmadik legnagyobbak. Ezzel együtt az egy főre jutó GDP a japáninak az egyötöde, a magyarországinak az egyharmada. Bár a 2008–2009-es hitelválság nem érintette, a gazdasági válság nyomán most igyekeznek a gazdaságot befelé fordítani, a belső piacot felfuttatni, mellyel egyrészt csökkentik függőségüket az export ingadozásaitól, biztosítva a munkahelyeket a megszűnés ellen, másrészt lehetővé téve a növekvő társadalmi igények kielégítését.
Az Egyesült Államokkal való szembenállás kapcsán elhangzott: bár az elmúlt húsz évben egyfajta „konfliktuson alapuló együttműködés” alakult ki (Franciaországban erről alkották meg a Sinamerika kifejezést, amely az Európai Unió elleni hallgatólagos megállapodás elméletét takarja), a gazdasági válság nyomán Washington érzékennyé vált a mérleghiány kérdésére, és támadja a jüan következetes alulértékelését. Kína azonban ragaszkodik ehhez, miközben különböző kereskedelmi megállapodásokkal igyekszik nemzetközi fizetőeszközzé tenni pénzét.