Közérzet és statisztika
Az ezredfordulót követő bűnözési helyzetet vizsgálta tavaly az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium. Elemzésükhöz a nyomozó hatóság és az ügyészség bűnügyi statisztikáit használták fel. A vizsgálatot végzők leszögezik: a bűnözés társadalmilag észlelt jelensége és a regisztrált bűnözés nem egymást fedő halmazok, a statisztika csak részben árulkodik a bűnözés mértékéről, hiszen igen sok bűncselekmény – például a nem biztosított vagyon elleni lopások köre – nem jut a rendőrség tudomására. Ugyanakkor „a bűnügyi statisztika adatain alapuló bűnözési helyzetértékelés készítésekor azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a polgárok a bűnözés társadalmi jelenségével mint egésszel szembesülnek, közvetlen vagy közvetett tapasztalatként azt élik meg, nem a regisztrált bűnözést. Emiatt a közbiztonságról kialakuló közvélekedés nincsen összhangban a bűnügyi statisztika számaival. Az utóbbi időszakban Magyarországon a közbiztonság lakossági megítélése kifejezetten negatív, és ez a negatív vélekedés egyáltalán nem hagyja magát befolyásolni a bűnügyi statisztika optimizmusra okot adó számadatai által.”
A rendőrség 2009-ben Magyarországon 394 034 bűncselekményt regisztrált. Ez a szám jelentősen meghaladja a rendszerváltozás előtti, bármelyik évben mért bűnelkövetések számát, ám több mint kétszázezer bűncselekménnyel alatta marad az 1990-es évek csúcsszámainak. Míg a tanulmány szerint „a magyarországi bűnözés a stabilizáció és a konszolidáció jegyeit hordozza magán”, 1999-től kezdődően évente kétszázezer regisztrált bűncselekmény marad felderítetlen – azaz a felderítő és nyomozó hatóságok a kapacitáskorlátaik miatt nem tudják az állam büntetőjogi igényét kielégíteni. Mivel a nyolcvanas évek elején szinte minden bűncselekményt fel tudtak deríteni, „a szocialista társadalmi viszonyok között jellemző bűnözés kontrollja a rendszerváltozást követő időszakhoz képest valóságos sikertörténet volt”.
A nyolcvanas években nyolcvanszázalékos volt a felderítési arány, a közelmúltban ez évente csak 49–55 százalékos. A rendőrségi nyomozó hatóság eredményességét a – riportunkban is említett – tipikusan elterjedt és igen sok esetben nem felderíthető vagyon elleni bűncselekmények, leginkább a lopások rontják.
Az utóbbi húsz év összbűnözésében a vagyon elleni bűnözés aránya a legmagasabb. A kilencvenes évek elején nyolcvan százalék, 1999-ben hetven százalék, 2009-ben pedig 64 százalék volt vagyon elleni bűncselekmény, azonban ünneplésre koránt sincs okunk. Ugyanis, mint a minisztérium tanulmányából kiderül, a tömegesnek tekinthető kisebb súlyú vagyon elleni bűncselekmények nagyobb része a rendőrségi statisztikában a tulajdon elleni szabálysértések kategóriájában jelenik meg. Azok számát, arányát mérni évekre visszamenően lehetetlen, hiszen a központi szabálysértési nyilvántartás csak 2010. január 1-je óta működik.
A vagyon elleni bűncselekmények döntő hányada lopás. Míg 2000-ben 26 866 lakásbetörést regisztráltak, 2006-ban már csak 16 856-ot, 2008-ban és 2009-ben már ismét nőtt az ilyen esetek száma: 19 239, illetve 19 253 esetet regisztráltak. A rablások száma a 2000-es csúcsévhez képest 2006-ig csökkent, míg az utóbbi években ismét emelkedett.
Hiba lenne elhallgatni – írják a tanulmányban –, hogy a közbiztonságról kialakult negatív közvélekedés a vagyonbiztonság színvonalának feltételezett csökkenésére vezethető vissza. A feltételezés azon a tapasztalaton alapul, hogy a büntető hatóságok a vagyon elleni bűncselekmények elkövetőit csak ritkán kerítik kézre, és a sikeres felderítések töredéke eredményezi a polgárok kárának megtérülését. A betöréses lopások elkövetőinek az ismertségi aránya országosan húsz százalék körül alakul, vagyis csak minden ötödik tolvaj kerül rendőrkézre.
A bűnözésben a fiatalkorú és a fiatal felnőtt népesség a legaktívabb. A regisztrált bűnelkövetők száma az észak-alföldi régióban: Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Jász-Nagykun-Szolnok megyében a legmagasabb. A vagyon elleni bűncselekményeket nézve Hajdú-Biharban a legrosszabb a helyzet, Somogyban, Baranyában, Hevesben, Borsodban és Jász-Nagykun-Szolnok megyében pedig magas a százezer lakosra jutó elkövetések száma.