Méhek és mérgek

Somogyi méhészeket ért csapásról hallhattunk hírt a hét végén: húsz gazda méhcsaládjait pusztította el a megyében a figyelmeztetés nélkül kiszórt növényvédő szer. Aligha hihető, hogy csak a Balatontól délre történt meg ez a végzetes baleset a mézgyűjtő rovarokkal, további kárbejelentések is várhatók. Egy, a rádióban megszólaló méhész csendes szóval, a növénytermesztők gondjai iránti együttérzéssel panaszolta el: valakik „elfelejtettek eleget tenni a bejelentési kötelezettségüknek”, emiatt nem tudták a helyi hatóságok figyelmeztetni a méhek gazdáit az apró állatokra leselkedő halálos veszélyről.
Szomorú, hogy az utóbbi években csak rossz híreket hallhatunk, olvashatunk a mézzel és méhekkel kapcsolatban. Igaz, hogy csak annak a hírnek van értéke a média világában, ami eltér a nap mind nap megszokottól, nem természetes és nem normális dolog, azonban éppen a méhek biológiai szerepére – a kultúrnövények évenkénti beporzására – érvényes az a tudományos vélekedés, hogy ennek a hiánya, netán a megszűnése esetén bizony „annyi” a világ élelmiszerkészletének. Ha nem lesz több méh, szórhatunk szecskázott műanyag hulladékot a tehén elé, és bepanírozhatjuk az újságpapírt vasárnapi ebédre. Érzékeny jószág a házi(asított) méh: a környezetben megjelenő vegyszerek, biokémiai anyagok könnyen megbetegítik, megzavarják az immunrendszerét, népes családokat, rovartársadalmat alkotó lények lévén gyorsan terjed közöttük a járvány. Az antibiotikumok megjelenése az élelmiszer- és takarmánynövényekben egy ideje már baljós tünetekkel jelzi a veszélyt a biológusoknak és a méhészeknek.
Maga a méz csodálatos élelem, semmivel sem pótolható természetes táplálék, gyógyhatású szer és vitaminforrás. A hazai méztermeléssel, -kereskedelemmel, a nemzetközi piac anomáliáival és a termék hamisításával kapcsolatos hírek a legenyhébb szóval is felháborítók, a bűnesetek normális körülmények közt már régen a rendőrökre és ügyészekre tartoznának, nem az újságírókra. Sajnos azonban még az utóbbi időben elszaporodott kaptárlopások tetteseit sem tudták elkapni és elítélni az amúgy roppant önérzetes rendőreink, bíróink. Megérne egy-két szót a szóban forgó repcevirágzás is, hiszen e növényünk az egyik legfontosabb élelmiszerolaj-forrás, és arról nevezetes, hogy a hasznosítását szolgáló teljes hazai feldolgozóiparunkat elsőnek kótyavetyélték el külföldieknek a bölcs privatizátoraink, szó szerint értendően 1, azaz egy forintért. Ez is egyfajta méreg, nem csak a méhölő növényvédő szer.
Fagykárok is sújtották a gazdákat a múlt héten, várhatóan százmilliós nagyságrendű veszteséget okozva nekik és az őket közpénzből kisegítő államnak. Az elmaradó gyümölcstermés megemeli majd a fogyasztói árakat, növeli az inflációt. Tavaly éppen a méz vált hiánycikké a magyar piacon, hiszen az egy évvel ezelőtti, éppen akácvirágzás idején az országra tört ítéletidő következtében a szokásos évi akácmézmennyiség mindössze öt százaléka került a fogyasztók asztalára. A Bakonyban – ahol a Kab-hegyen 162 km/órás országos szélrekordot mértek május 17-én – az orkán nemcsak a teljes virágzatot fújta el az akácerdőkből, de az óvatlanul elkalandozó méhecskéket is. Az eddig mérsékeltnek nevezett égövünkön szélsőségessé váló időjárás is nehezíti a méhek munkáját, veszélyezteti az életüket, megdrágítja a tartásukat és a mézüket. És mindehhez jön még a mostani, tömeges és oktalan pusztulásuk egyes emberek „feledékenysége”, vagy inkább felelőtlensége miatt. A méhészek jámbor, csöndes, türelmes, békeszerető emberek, ezzel is visszaélnek a gátlástalan, haszonleső és ostoba kalmárok; a mézhamisítók és növénymérgezők.